vasárnap, február 29


lehet, hogy a 12 órán belül elfogyasztott 6 tea +1 kávé teszi, de most kerek a világ. meg havas is, és a hó kurvajó, kurvajó, kurvajó. most fejeztem be a hólapátolást (közvetlenül a környéken tett kocsikázás/vezetéstechnikai gyakorlat után (kettesben elindul felfelé is, csak nagy gáz kell neki, persze csak érzéssel)) van abban valami szépség, hogy hidegkúton a MOL-kúttól kifele sosem takarítják el a havat az útról
szóval voltunk itt-ott (képzeld, magamtól odataláltam a szódába), embereket láttam, sőt, beszéltem is velük, tele van ez a város jó nőkkel, kiszakadtam a mókuskerékből, aztán meg teaszürcsölés közben hallgattam a muzsikát a trafóban, éreztem, ahogy a basszus rezegteti a zacsit és kb életemben először józanon táncoltam. mondom, kerek.
jövő héten ki fogom próbálni a bioritmuseltolást, bejön ez az éjszakai élet

menjetek hóembert építeni és hógolyózni, remekül tapad a hó (sapka, sál, kesztyű)

szombat, február 28


a kb 500kb-nyi kód egy dual Xeon procis IBM gépen ~100 perc alatt generál egy 14Mb-os input filét (térfogatát tekintve ennek a 99%át csinálja az én kódom) ami a megfelelő programba betáplálva ismétcsak az IBM masinán kb 4 óra alatt felépíti a 720000-es szabadságfokú geometriai modellt (terhek, futtatás sehol, időben mindkettő még egyszer ennyi) és elmenti egy 1,3 Gb-s filéba. ha nem szelektálunk, futtatáskor simán telelesz a 40 gigás vinyó.

volume expansion ratio: ~8e5

péntek, február 27


van itt a tanszéken egy ösztöndíjas francia srác, a diplomamunkáját írja. néha átjön hozzánk segítségért, ami kicsit nehézkes, ugyanis elég gyatrán beszél angolul. előbb, miközben kiment a szobából hogy utánanézzen egy adatnak, még visszaszólt: Dont't exist!

csütörtök, február 26



én megmondtam (nekem is úgy mondták, elhittem, jól tettem)
a subbacultcha-tól, akiknek valaki a lekét adta


szerda, február 25

A,9455,9454,9654,9655
A,9454,9453,9653,9654
A,9622,9623,9823,9822
A,9623,9624,9824,9823
A,9624,9625,9825,9824
A,9625,9626,9826,9825
A,9626,9627,9827,9826
A,9627,9628,9828,9827
A,9628,9629,9829,9828
A,9629,9637,9837,9829
A,9637,9640,9840,9837
A,9640,9652,9852,9840
A,9652,9662,9862,9852
A,9662,9661,9861,9862
A,9661,9660,9860,9861
A,9660,9659,9859,9860
A,9659,9658,9858,9859
A,9658,9657,9857,9858
A,9657,9656,9856,9857
A,9656,9655,9855,9856
A,9655,9654,9854,9855
A,9654,9653,9853,9854
A,10022,10023,10223,10222
A,10023,10024,10224,10223
A,10024,10025,10225,10224
A,10025,10026,10226,10225
A,10026,10027,10227,10226
A,10027,10028,10228,10227
A,10028,10029,10229,10228
A,10029,10037,10237,10229
A,10037,10040,10240,10237
A,10040,10052,10252,10240
A,10052,10062,10262,10252
A,10062,10061,10261,10262
A,10061,10060,10260,10261
A,10060,10059,10259,10260
A,10059,10058,10258,10259
A,10058,10057,10257,10258
A,10057,10056,10256,10257
A,10056,10055,10255,10256
A,10055,10054,10254,10255
A,10054,10053,10253,10254

(részlet)


vajon miféle logika viszi a mérnök kezét, amikor megtervezi, hogy a belvárosban ki legyenek kapcsolava éjjel a közlekedési lámpák, a külvárosban meg nem? mész a hűvösvölgyin kifele és szopsz minden lámpánál, miközben 500 méteres körzetben nincs ébren levő ember. hát akkor ehhez is gratulálok.
kezdek(?) rászokni a későnhazamenésre. klassz dolog havas úton vezetni.

részben kész.

kedd, február 24


ezt is megértük. kész. mármint, asszem kész.

vasárnap, február 22


tegnap a Z épület forgatható volt és minthacsak gumiból volna, forgatás közben hajlott jobbra-balra, mi pedig félelemtől reszketve tapadtunk a falhoz, és néztük az autókat alattunk, az oszcilláció egyik félénél a rakparton, a másiknál a parkolóban, pedig nincs is arra ablak a szobán
ma leeveztem a Budapest-Baját egy talicskában.

aztán reggelre mindent elborított a szuperjég.
hol itt az álom? hol itt az ébrenlét?
és kivel fogok legközelebb boku-maruzni?

szombat, február 21


pár perce hívott az egyik kolegám, hogy "képzeld karlsruhe, ma beköltöztem a vadiújan vásárolt lakásomba! itt állok, itthon vagyok!" én meg a héten a nagy melóban el is felejtettem, hogy pár hét múlva már akváriumot fogok installálni a nefelejcsben és én leszek az, aki felhív mindenkit, azzal, hogy elköltöztem otthonról baszki :-)

péntek, február 20


pár perce azzal fogadtak itthon, hogy "jé, ilyen korán?", utána is számoltam gyorsan, igen, sikerült kb 70 órát dolgoznom a héten. gratulálok hozzá magamnak. munkaterápia, bár erősen hatástalan, mint azt a mai nap megmutatta (az billentett vissza egy kis időre amikor valami FPSben beleereszthettem pár sorozatot a kolegákba, bár sajnos nem mindbe) talán hatásosabb volna a terápiát bioritmus-eltolással párosítani.


a hvgben megjelent blog-cikk kapcsán
vélhetően nem csak kétféle blog van (ti. a csajblog, ami személyes napló és a pasiblog, ami hírblog és többen szerkesztik, ui. a blogtársadalom erre a két nagy áramlatra szegmentálódott) de blogos cikk eddig csak egyféle, a szar. gratulálok hozzá.

szerda, február 18


kedd, február 17


hétfő, február 16


hűha

vasárnap, február 15


figyelj csak, kérnék valamit.
amikor nem szólok hozzád, negatív vagyok, köcsög módon viselkedem, következetlen vagyok, netörődöm vagyok, hem hívlak, nem írok, mármegintavasbetonházi, vagy olyan dolgot írok ide amit magam sem gondolok komolyan, stb., (tehát szinte bármikor), na akkor légy szíves, gyere ide, bassz le egy nagyot hogy magamhoz térjek, aztán mutass egy kis életet, vigyél el moziba/színházba/buliba/kajálni/operába (oda inkább ne), vagy adj egy könyvet, valami jó kis zenét, vagy igyuk le magunkat csúnyán, esetleg mondd meg hol van biztos szoba, esetleg add meg egy pszihiáter telefonszámát. megígérem hogy megpróbálok partner lenni.
megvan a mélypont, és itt minden kurva instabil.


kialudtam magam, ettem is, érzem hogy így jobb nekem.
rinyablog off.

a lenti képhez tartozó flash-t itt érheted el.

szombat, február 14

megvetem ezt az ünnepet

péntek, február 13


elmondom mi a szopó. lehet, hogy erről már keseregtem, de most megint töktele van.
csináljuk a hidat, mostanában a különböző emberek által írt kódokat kell összefésülni. a másik srác kint van japánban, vagyis ha valami nem teljesen világos, vagy valami apróságot egyeztetni kell, akkor nem az van, hogy felemeled a kagylót, esetleg átmész a szomszéd szobába, hanem írsz mailt, ICQzol, és reménykedsz, hogy éjszakázik a srác (japán: +6 óra) és a gépnél ül és hajlandó elszakadni pár percre a kinti munkájától, és, és, és.
ha nem (és, és, és), mint például most, akkor malmozhatsz másnapig és számolgathatod hogy mennyi idő van még hátra a határidőig. ez egy olyan remek péntek esti program, hogy most azonnal megyek haza aludni.

egyébként meg esik a hó. ja meg az se rossz, hogy találtam egy zacskó haribót a hátizsákom mélyén, még a síelésből maradt, kábé jobban örülök neki, mintha a farmerzsebemben találtam volna tíz kHUFot.


bő egy hónapja szakítottam a Stocek menzával, mert elegem volt abból, hogy a taknyos megfogdossa a kaját mielőtt belerakja a tányérba, és miközben végigfut az agyamon, hogy múltkor azzal a kezével, amivel most a kajámat fogja (és amit én majd a számba fogok rakni) az orrát túrta, azt is látnom kell, hogy az étlapon szereplő tükörtojások (á 120 HUF) egy koszos alpakka tálcára helyezve, bőrösödő felülettel, kihűlve várják, hogy valakinek ettől a látványtól majd összefut a szájában a nyál, hogy egyből a legeklatánsabb példát hozzam fel.
ma, hogy a tegnapi bulit kompenzáljam, úgy döntöttem megkockáztatok egy tál csontlevest. az idei első és egyben utolsó menzalátogatásom alkalmával a taknyos kirakott elém egy adag igen rokonszenves kinézetű és minden bizonnyal finom levest, az összhatást csupán a középen úszkáló hajszál rontotta. a látvány okozta hányingert szerencsére elnyomta a látvány okozta megdöbbenés, úgyhogy nyergeltem, fordultam, és utólag csak azt sajnálom hogy nem borítottam az egészet a taknyos nyakába.
soha többet menza, inkább éhenhalok.

csütörtök, február 12


és már nincs is rossz kedved. katt

szerda, február 11


ez üres, de jó. vagyis jó, de üres.
a kettő kizárja egymást ugye?
csak az üres a biztos.

kedd, február 10


kiégetett leszívott ez a nap is, pedig nem csináltam semmit,
munkát pláne nem
ja de, a rendszergazdáét, mert ő nem ért hozzá

baszki, valamelyik butaarcú állandóan belgát hallgatott a szálláson, teljesen kész vagyok, ráadásul a síelés utáni hét úgyis a reszocializáció hete (joghallgató szépkislány válasza kb. húszfős társaság előtt(inkl. szülők) két nappal a társaságunkban töltött egyetlen nap után arra a kérdésre, hogy "adnál még egy kis levest?": "ad az anyád picsája") vigyáznom kell minden szavamra

who's car is it? it's mycar. világ monomániásai egyesüljetek!

hétfő, február 9


egy rendes belga nyolckor csicsikál,
megyek is, kevés volt a ma hajnali két óra alvás (így jár, aki bevállalja az éjszakai vezetést, csontot nekem).

voltunk kiállításon (ma bezárt, keseredj el) de munka helyett grow, fontos és kevésbé fontos telefonok/mailek helyett semmi, hóvihar, szélvihar, igazi atomrobbanás (kép holnap)
na majd holnap (mármint ha)


milyen hosszú volt.
milyen rövid volt.

mindenkinek boldog viharnapot :-)

péntek, február 6


péntek: Ramsau -> München
szombat: München -> Zillertal
hétvége: Zillertal, hegyek, hó, sí, napsütés, stb.
vasárnap: Zillertal -> München -> Budapest

ki mondta, hogy síelés után csak haza lehet menni? ez kérem, paradigmaváltás.


Elgondolkodtak már azon, hogy a Föld teljes népessége elférne egy kb 1000 x 1000 x 2000 m-es izében? (már ha nem számoltam el, bocs).
Sokan vagyunk, kevesen.


tegnap fent voltam a gleccseren, de nagyon fújt a szél, én meg gyenge voltam és feladtam, lejöttem, de sajnos nem a külső fali úton (mert egyedül ilyesmit soha, őrültségeket csinálunk, hülyeségeket nem) viszont végignyargaltam az erdei ösvényen, ami a Gletscherbahn Talstation-jától hoz le Ramsauba, klassz volt, bevigyorogtam.

Ma délelőtt síelést oktattam. Jól csinálja, csak kicsit félénk.

szerda, február 4


jó nap ez a mai. jól kezdődött, aztán jól folytatódott és a vége is nagyon rendben van. köszönöm.

százat egy ellen, hogy holnapra-holnaputánra kiderül, Zsoltinkból nem lesz F-1es pilóta.

kedd, február 3


vacsira egy sör (nagyon fincsi, most kaptam egy elragadó finn csajtól), banán, némi gumicukor, a könyv, plusz goával flesseltetek, csak hogy biztosan meglegyen a rémálom.


megvettem ezt a remek könyvet Philip K Dick-től, az a címe, hogy Az ember a Fellegvárban. Olyasmi történelmi fikció, mint a Führer-nap. A világkép dióhéjban: egy fazon kinyrja Rooseveltet 1932-33 környékén, ezért nincs New Deal, nincs gazdaságilag erős USA ami támogatni tudná Európát a II. világháborúban, így a németek le tudják nyomni a briteket és utána a Szovjetúniót is, a szövetségesek bukják a háborút.
Az új világ kétpólusú, a Japán Császárság (terület: Ázsia Indiától keletre, Indonéz szigetvilág, Ausztrália) és a Harmadik Birodalom (Európa, Ázsia Indiáig, Afrika, ahol mellesleg kiírtották a teljes lakosságot, csakúgy mint minden szemük elé került zsidót, buzit és szlávot) osztozik rajta, a nácik a világűr felé is nyújtogatják a kezüket.
Az USA három részre szakadt; keleten a nácik befolyása alatt áll (koncentrációs tábor New Yorkban) a nyugati parton a japánok a janik, a kettő között pedig a minden tekintetben jelentéktelen USA vegetál.
Borítékolom, hogy rémálmaim lesznek.

hétfő, február 2


szopó van: 1300on zuhog (rendesen, nem csak úgy tessák-lássék) az eső, a gleccseren van a legmelegebb (és ott is zuhog), egyik srácnak szétment a dereka, ígyhát egyre vonzóbb opció a holnapi napra, hogy lemegyünk a völgybe, visszaváltjuk a jegyet, aztán hazafelé beváltjuk a pénzt sörre-borra-strohrumra és fogyasztunk alkoholt (nem).

vasárnap, február 1


találd ki, hogy melyik csuklómra estem a második menetben.
a léc naon fasza, süt a nap, meleg van (~3-4 fok), gond egy szál se.

This page is powered by Blogger. Isn't yours?