karlsruhe

"Nos, jelzem, hogy megvettük." hoppá. mit is? hát nefelejcset. bizony mondom néktek, nemsokára lehet új telefonszámot és címet tanulni (a régit sem elfelejtve, BKVn jól jöhet még) oan de oan jó ez most. és oan de oan jó lesz később is.
most pedig koncentáljunk a jelenre: óriásprogramot késznek nyilvánítom, nem írok már bele semmi extra flinc-fancot: Lindab SectionProperties v1.00, punktum. az Ansys ma meg lett törve időkorlátilag (de csak holnap derül ki hogy mennyire, ui. holnaptól nem működött volna), kicsit szkeptikus vagyok az eredményt illetően, de ha sikerült, továbbra sem kell bejárnom az egyetemre. subidubidú.

JÖÖÖÖÖVŐŐŐŐK!

ahol leégtem, ott most vörös és érzékeny. a kezem csak finoman tudom ökölbe szorítani, mert egy ötforintos méretű seb van a kézfejemen, ami olyankor húzódik. a tenyeremen már nincs vízhólyag (kiszúr, kiszív, lenyom. a cérnás megoldás hülyeség), de a helye még mindnek gyulladt. ráz a hideg és fáj a a fejem; lehet hogy van egy kis napszúrásom. a kocsi úgy szétnyomta a fenekemet, hogy most úgy érzem, mintha két pingponglabdán ülnék. ezen kívül minden picit sajog. "sport ist mord", mondja a német.
én meg azt, hogy nem cserélek. nekem ez kell, és jó hogy van.

csúszik a kezem. vajon mikor tanulom meg, hogy előbb kinyitom a csavaróskupakos üveget, és utána kenem be magam leégés utáni cuccal? alkalmasint soha. tele van a tenyerem vízhólyaggal, tehát a ruhás megoldás sem jöhet szóba. itt áll előttem az almalé és az ásványvíz, arra várnak, hogy összekeveredjenek apfelschorle-ve, és nem tudom kinyitni az üvegeket.
ismét voltunk nagyot evezni a rajnán (ma 55 km, a héten összesen 110) tegnap este nem nagyon volt hozzá kedvem, de amikor reggel kiérkeztem a kikötőbe, és láttam, hogy a mai ajándék a verőfényes napsütés és a szélcsend, akkor felgörbült a szám széle, és úgy is maradt az evezés végéig (bár addigra párszor vicsorrá fajult a mosoly) mértem időt, úgyhogy meg tudom mondani, hogy annyira nagy a sodrás a rajnán, hogy felfele kilenc kmh volt a sebességünk, lefele pedig húsz. mivel pedig sütött a nap, mindenhol ahol nem fedte ruha habtestem, alaposan leégtem. ezenkívül sikerült majdnem galyra raknom egy többezer (több: ~8) ojrós hajót azáltal, hogy rákormányoztam egy sarkanytyúra. (a dunai tapasztalat itt nem ér semmit) még szerencse, hogy a többiek észnél voltak.

Tréfás célzóvizes játék. Fiúknak kötelező, lányok végre kipróbálhatják, amit eddig még nem :-) karlsruhe legjobbja: 51732 pont

Hazaérés után mentem vásárolni, be. mit ad isten, belekeveredtem egy béketüntetésbe (amiben javarészt meglehetősen részeg német fiatalok vonultak), úgyhogy mostmár ezt is elmondhatm magamról.
Vettem paprikával töltött óriásolajbogyót és nagyon finom töltött fetasajt gömböcskéket, úgyhogy ma este végre nem az a kérdés, hogy mirelit pizza legyen, vagy mirelit lasagne. (az összesen kb. háromszáz gramm finom kaja ára háromnapi igénytelen kaja árával egyenértékű, szóval rendszert csak akkor fogok csinálni belőle, ha nyerek a lottón) Vettem háromféle (szűrt, szüretlen, barna) Schöfferhofer búzasört is, kipróbálás céljából. a korábbi próbálkozások: Eichbaum - kb. mint a csapvíz, színre és ízre is; Morninger - ez a helyi borsodi; Tannenzapfle - ez valahol a kettő között van, tehát tulképp egyik sem volt kiugró élmény. (három éve mindhárom fajtából töméntelen mennyiséget fogyasztottunk különféle bulikon, most azért kellett megkóstolni őket újra, mert hátha azóta jobbak lettek. de nem. a sörgyártók úgy tűnik, ragaszkodnak a recepthez, még akkor is, ha szar.)

Karlsruheban hetek óta süt a nap. Meleg van, tavasz van, csiripelnek a madarak. Az internacionális földalatti meteorológus-összeesküvés német páholyának tagjai bizonnyal összehúzott szemöldökkel, mogorván mászkáltak e pár hét alatt, de ma reggel összedörzsölték a tenyerüket és gonoszul elvigyorodtak: beígérték a jó időt, és délutánra már be is jött a számításuk; ömlött a víz az égből amikor a napi kötelező tornázásból jöttünk haza.
Mit tesz ilyen helyzetben az egyszeri magyar diák?
Gondosan körülnéz, aztán gyorsan átmászik az út másik oldalára. Mert ott nem esik az eső. A tavaszi esők néha ilyen jófejek.

a másik pedig, amikor ugyanez normálisan néz ki a blogon ;-)

Némelykor komolyan elgondolkodom, hogy mi a szépség abban a szakmában, amelyben a nap egyik legnagyobb öröme, amikor megjelenik a képernyőn egy mátrix.

0	0	0	0
0.96	0.51	0.53	0.96
0.96	0.51	0.53	0.96
0	0	0	0
0.96	0.96	0.96	0.96
0.96	0.96	0.96	0.96
0	0	0	0
0.96	0.96	0.96	0.96
0.96	0.96	0.96	0.96
0	0	0	0
0.96	0.48	0.50	0.52
0.96	0.48	0.50	0.52
0	0	0	0

"nem foglalok állást, hogy ez a háború most jó-e vagy sem-e, mert nem értek hozzá, nem tudom eldönteni." Cizellálom egy kicsit ezt a megállapítást, mert így félreérthető.
Tudom, hogy szaddam vegyi fegyvert vetett be a kurdok ellen; lépeket is láttam róla. szóval szaddam bekaphatja. De tudom, hogy tíz éve embargó van irakban, ami nemréggel ezelőttig még a gyógyszerkre is kiterjedt. Tudom, hogy az amcsik az öböl-háború után magukra hagyták a fellázadt szunnitákat, (és akiken később véresen megtorolták a felkelést) - ez a szememben kábé azzal egyenértékű, hogy a szovjet csapatok anno nem siettek a varsói gettólázadás segítségére. szóval amerika is bekephatja. Tudok egy jó csomó tényt, ami alátámasztHATja ezt a háborút. Meg egy másik csomót, ami ellene szól.
Amit nem tudok eldönteni, hogy valóban ez-e a megoldás, vagy csak meg kell mutatni a világnak az új amerikai doktrína (kopirájt by duplavé) hatásosságát?

Most a háborúról lesz szó. korábban egyáltalán nem akartam erről írni, mert. de most.
nem foglalok állást, hogy ez a háború most jó-e vagy sem-e, mert nem értek hozzá, nem tudom eldönteni. tüntetésen se fogok résztvenni (se pro, se kontra. az előbbire egyébként csak akkor van esélyem, ha szervezek magamnak), hacsak véletlenül bele nem keveredem mondjuk bevásárlás közben. a tüntetés lehet hogy jó hecc, de azt gondolom, hogy jelen szituációban a forgalom akadályozásában ki is merül a hatása. nem nézem a tévéket (de csak mert itt nincs), nem olvasok elemzéseket, csak az index és az origo tudósításaiból vagyok úgy-ahogy képben, szóval azt hiszem, átlagosnak mondhatom magam háborúügyileg.
nálam ma (most) van az a pillanat, amikor összeáll a kép, amikor végre leesik a papírtantusz, ami már egy ideje libeg lefele: ez a háború tényleg nem olyan mint az első, és bár valószínű, hogy a szövetsgesek győznek majd, azért jól rá fognak bszni az egészre. vagy már meg is tették.
az öböl-háború olyan volt, mint a doom god mode-ban - nekilódultak, bementek és mire a világ felocsúdott, már vége is lett. amerikai veszteségek száma: kábé 100, akikért persze kár, dehát a háború márcsak ilyen dolog, meghalnak benne az emberek. lehetett ünnepelni. az irakiaknál sem haltak meg sokan, mert mindenki egyből megadta magát. olyan uncsi háború volt, hogy még egy tisztességes hollywood-i filmre sem futotta belőle (jó, tudom, ott van pl. a sivatagi cápák Ross doktorral, de az egy szar film, egyszer se voltam képes végignézni.)
most meg: az iraki katonák nem adták meg magukat az első puskalövésre, a civilek nem lázadtak fel egyből, jól, sőt, még csak el sem indultak a jó előre kikészített menekülttáborokba, mégsőtebb, párezren hazamentek harcolni, az egyes hadosztályok hol megadják magukat, hol nem, egyes városokat elfoglatak, de aztán mégse, a szövetségesek saját gépeiket lövik le.
Mindezek tetejébe, az irakiak ráadásulvissza is mernek támadni - ez azt hiszem, az átlag hírolvasónak, mint amilyen ez a karlsruhe is, az adott sztuációban kábé olyan meglepő, mintha a tévé egyszercsak néven szólítaná az embert. szinte hallottam, ahogy földet ért a tantusz. a szövetségesek majd valószínűleg csak rájukhúznak némi légifölényt és kész, de mégis.
ha a csatatéren valóban az van ami a hírekben lejön, az biza szopacs. mivel amerikában csökken a háború támogatottsága, azt várná az ember (aki karlsruhe) hogy akkor majd jönnek a jó hírek, jönnek az egymásnak nem ellentmondó hírek, mert azokat tolják előtérbe. de nem jönnek. vagyis jönnek, de nem sok jön.
ez a mostani szitu arra emlékeztet, amikor a régesrég warcraftot játszottam. ha rossz taktikával nyomultam be az ellenfélhez nyertem ugyan, de a végére csak két katonám maradt, azok közül is az egyik épp hogy élt már. olyankor vagy rossz szájízzel keltem fel a gép mellől, vagy - és ez történt gyakrabban - újranyomtam a küldetést. ezzel csak két baj volt: pontosan tudtam, hogy mikor mire számíthatok, így nem értek meglepetések, és a jó támadási taktikát is tudtam. csináltam egy mégkétszerakkora hadsereget, és legázoltam a gaz ellent. sikerélmény, csalás-mellékízzel.
de ez most a való világ, itt nincs se mentés, se küldetés újracsinálása. ha most az amik elcsszik a dolgokat (márpedig), akkor csá. félek, hogy ezúttal sikerélmény gyász-mellékízzel lesz a dolog vége, és ki tudja, mi jön azután. duplavé bekaphatja.

szerelmes vagyok.

bár több, mint három éve találkoztunk utoljára, klasszikus szépsége semmit sem változott. Annak idején, amikor elbúcsúztunk, megígértem neki (és magamnak), hogy visszajövök, és akkor egy időre újra együtt leszünk. Látszott rajta, hogy azóta mással is volt, de rögtön észrevettem, hogy ugyanolyan féltő gondossággal bántak vele, mint én tettem volna, így nem zavart a dolog. Mielőtt elmentünk egy kis sétára, kicsit hozzá kellett nyúlni, hogy kényelmes legyen, de ezt gyorsan elintéztem, így pár perccel az első érintés után már élvezhettem karcsú teste keménységét és azt a könnyed érzékenységet, amivel a legkisebb mozdulatomra is rögtön reagál.

Az elején kicsit ideges voltam, hogy milyen lesz. Olyan régen történt már velem ilyesmi, és mi ketten is rég kerültünk már ilyen közel egymáshoz, de negyed óra elteltével eltűntek a kételyek, megszűnt bennem a remegés, és átadhattam magam a régóta vágyott érzésnek. Ismét jó volt vele. Kemény, határozott egyéniség, de mégis könnyen irányítható, ha tudod a nyitját: nem szabad görcsölni, nem szabad erőltetni. Hagyni kell, hadd ficánkoljon alattad, hadd járja saját útját, de folyamatosan éreztetni kell vele, ki irányít. Aki képes erre, azzal szinte eggyé válik; a két test mozgása kecses és harmonikus lesz. Az együttlét alatt folymatosan koncentrálni kell, ami fizikailag és mentálisan is fárasztó, de ha megadod neki amire szüksége van, állandó örömöt ad, a fáradtság pedig csak később ér el hozzád.

Teste a kiruccanás végére kicsit koszos lett, így az együttlét után szertartásosan leöblítettem, szivaccsal és puha ronggyal szárazra dörgöltem, majd finoman visszahelyeztem nyugvóhelyére.

Azt beszéltük meg, holnap is találkozunk. Már most várom.

Szia hajó! :-)

diplomamunka továbbra is kapj be. úgy néz ki, az elmúlt három napban a konzulensem többet dolgozott a témán, mint én.

otthon tavaszodik? jó. én ma rövidnadrág & T-shirt összeállításban mentem edzésre biciklivel, beee.
magabiztosan át akartam zúzatni a kikötőnél a kanyarodó sávban a piroson, de nem vettem észre az olajfoltot, ami kersztbeterpeszkedett a fahrbahnon. a súrlódási tényező (nü) nem várt csökkenése következtében az első kerék csúszott meg először (tulképp érintőirányban ment volna tovább), amit amúgy sem nagyon lehet korrigálni, a lábletételi kísérlet tökéletesen hasztalannak bizonyult (nü továbbra is ~0) és ráadásul a hirtelen súlypontáthelyezés miatt a hátsó kerék is elindult kifele, úgyhogy a jelenlevők egy igen gorombára sikerült nyeregelhagyási gyakorlatot csodálhattak meg. annak ellenére, hogy nem láthatták, hogy piros a piros, senki sem mozdult, hogy felkel-e még az igen szimpatikus fiatalember. ilyenek ezek. karlsuhe alkarja a mindeddig mindenféle eltávolítási kísérletnek ellenálló olajréteg alatt valszeg kék-zöld. egyéb személyi sérülés nem történt, de az egom kissé be van horpadva.

Elite Contact Club, csak most, karslruhe ajánlásával. kiugrási pont kalandoroknak, modern Julien Sorel-eknek. Annyira nagyon elit, hogy csak "személyes megbeszélés után, kölcsönös szimpátia" esetén lehet bekerülni valamelyik páholyba, ami persze szűkíti a piacot, de itt nyilván kevés ember sok pénze a cél tét. karlsruhe választottja: Norna, a 7 számjegyű cucchoz még keresem a megfelelő váltási arányú valutát (vagy devizát vagy mit), a többi stimmel.

diplomával tököm tele. grrrr. azt hiszem, most pár napig igen-igen és nagyon-nagyon antiszociális leszek. talán inkább mégis a dinnyeszedés. vagy én leszek a halászok detektívje. "Te karl, valami szemétláda már megint kilyukasztotta a hálómat." ha jót akarsz, ne szólj hozzám. grrr. azok, akik azt gondolják, hogy tudják mi kellene karlsruhenak a lenyugodáshoz, jól gondolják, de mivel messze vannak, nem adhatják meg. grrrr.

Coming out van. karlsruhe (pár hét tépelődés után) beregisztrálta blogját/életét/véleményét a blogringbe ba. karlsruhe nincs róla meggyőződve, hogy ez jó lesz neki, de bevállalja.
Akkor miért? hogy ne merüljünk el a részletekben: sokminden miatt. még gimnázium végén kaptam az angoltanáromtól (aki Bakonyi Anikó volt) egy idézetet: Gyorsan meggyőzte az áruház vezetőit, hogy meg tudnák többszörözni a hasznukat, ha kinyitnák a bejárati ajtót. persze nem szó szerint (derégvolt. és milyen találó.) ezért (is) van a blog, és ezért (is) lesz fent mától a blogringen.

Hogy jár az, aki az év harmadik evezésére bevállal egy 35km-es Rajnai evezést? Nem jól. Kéz, derék, segg romokban. Kéz nagyon. A Rajna egy nemszeretem-folyó, nagy sodrással, nagy hullámokkal, sok nagy hajóval, folyamatos tartószéllel. 12km-t folyással szemben 80 perc alatt abszolváltunk hárompár-evezősben - ez inkább pszichikailag volt kemény, ugyanis a Rajnán százméterenként jelzik a szelvényeket, és az nem szívet melengető, amikor fél perc alatt sem sikerül eljutni a következő jelig. Viszont nem haltunk bele, tehát erősebbek lettünk.

Tegnap este megnéztük a Kockát. Többet nem fogjuk (a második részt sem, aminek címe: HyperCube) Ma reggel megnéztem a Brizsitszonszt (mert eddig még nem). Rénszarvasos pulcsi és hóemberes nyakkendő rulz. Renée Zellweger aranyos így tehénke formájúra hízlalva. A film jobb, mint a könyv (persze az is lehet, hogy nem tudom eléggé átérezni az angol szilngli nők sanyarú helyzetét)

A nap hátralevő részében nyalogatom a sebeimet.

Ma el lett intézve, hogy karlsruhe vasárnaptól az edzéseken ismét egy ilyen kétmillió forintos sárga sajkában fogja pengetni a kilométereket. Némileg viccesnek találom a szitut, hogy puszira odaadják a hajót, dehát nem kell mindenkinek az orrára kötni, hogy egész télen nem edzettem, ugyebár? Különbenis, a szándék a fontos, az pedig megvan. karlsruhe ismét nagy-nagy élvezetet fog találni az evezésben.
Ja, és lehet, hogy mégis megyek Nantes-ba az egyetemi regattára :-)

a karlsruhe blog be van linkelve legalább két oldalról (1, 2). karlsruhe büszke és örül is, fenemód :-)

Megnéztük a kecsmíifjukent. Jó film, jól szórakoztunk rajta (bár az élményt némileg csökkentette a kb. egy másodperccel elcsúszott képaláírás), de másodszor nem bizti, hogy megnézem majd. Vesézzük (de csak nagyon felszínesen). Fekete pont, hogy ez a film nem valamelyik jó nőröl fog az eszembe jutni. vagy fordítva. az összesen kettő. piros pont, hogy a nő hogyismondjamcsak akkori társadalmi súlyának megfelelő megjelenést kap a filmben. jórészt ettől válik korhűvé a film. It's a men's world :-) Jó volt méga Tomhenx és Leo is, bár az nekem általában nem jött le, hogy ő egy 16-18 éves srácot alakít, pedig a sztoriban ez jól benne volt. Jó még Cristopher Walken is.
Nagy pirospont a Mondanivalóért; a szakmák helyes sorrendjének felállításárt. Mi is volt a srác? Repülőgép-pilóta (bocs, másodpilóta), aztán orvos, a végén meg jogász. Mind sok tanulást, nagy tudást igénylő, komoly felelősségel járó munka. És a srác mindenhol jól el tudta adni magát, még egy ügyvédi szakvizsgát is letett két hét tanulás után. de ez egy olyan jó film, hogy gondolkodtat. nem rágja az ember szájába, hogy mi a lényeg, de szinte felteszi a kérdést: mi jöhet még ezután? milyen professzió az, ami összemérhető azzal, hogy az orvos életeket ment? hogy a repülőgép pilótája élet és halál ura? mi nem volt még Mr. Abegnale? mi lehetne még? ne törjék a fejüket, megmondom: ÉPÍTŐMÉRNÖK.

Mostmár a kurva anyját ennek a fókának, hogy állandóan beleröfög a zenehallgatásomba! >:-(

Utálatunk tárgya Malachi Konstant a freemailes kezdőlapot ugató fóka, "Axer" (Lose? haggyámá!) aki egy gagyi fos.

Béla bácsi megette a kutyáját.
Szomorúan nézegeti a csontokat:
- Ej, ej, Morzsi, de örülnél te ezeknek!

A papíron nekem volt (volt? VAN!) igazam. aztán megszámoltam a megszámolandó dolgokat egy másik programmal (amit nálam sokkal okosabbak írtak - bár most épp nem hinném, hogy van ilyen ;-) ), és a különbség tized százalék körül volt (vagyis VAN!). azt meg elhanyagoljuk mer nem számít. szóval: karlsruhe tévedhetetlen
mingyá kibújok a bőrömből :-)

Hát itt most egy akkora dugó van előttem, hogy bizony csíkos csokis lett a naci. Mi a valószínűbb? Az, hogy a mechanikatanszék tévedhetetennek tartott tanára által írt program, vagy hogy a karlsruhe (mehából végig hármas, szigorlaton is) által megírt program számol helyesen? A vitát papíron, ceruzával tollal, (nem hoztam ceruzát, csak tollat, karlsruhe tévedhetetlen, nem radíroz) fogom eldönteni.

Kisovodás köcsögöt eltüntették, hurrá. Van helyette "kávészünetet tartunk, ezert szünetel a szolgáltatás" kávéreklám az Indexen. Anyátok.

A mai nap egyik komoly kihívása volt a bevásárlás, amit mint mindíg, az Aldiban követtem el. Úgy határoztam, hogy szinesítek az éterenden, és nem csak mirelit lasage-t (a továbbiakban ennek a neve lazannya lesz) veszek, hanem mirelit pizzát is. és hamár ott vagyok, akkor egy kis ez, egy kis az, plusz életemben először listát írtam, hogy miket kell majd venni, tehát azok is. a végére már kicsit nehézzé vált a kocsit irányítani, de nem aggódtam, egy harmincnyolc literes hátizsákba (amiből karlsurhe rendszeresen többnapos budapesti túlélőtúrákat szok teljesíteni) nemár, hogy ne férjen bele egyheti elemózsia.
hát nem fért be. nagyon nem.
azért, mert a pizzát nem kerek dobozba rakják (pedig miértisne? a szállítás során az a térfogat ami nem pizza úgyis kihasználatlan, így pedig kevesebb papír kellene hozzá és a pizzadobozok közötti lyukakat ki lehetne tölteni mondjuk darálthússal. vagy üdítős üvegekkel). vagy hamár, akkor csináljanak négyszögletes pizzát (Obelix mondta egyszer, hogy a lyukas sajttól csak éhesebb lesz az ember. nyilván, a hiányérzet). szóval, ha kerek dobozban lett volna a pizza, akkor no problemo. pakolgattam egy kicsit ide-oda (mi az optimális sorrend? alulra a torzítható csomagolású cuccok kerüljenek, vagy a keménydobozok? összetörjük-e a csokit, ha ennek árán be lehet csukni a táskát? vajon mennyire lehet megnyomorgatni a tetrapakot, hogy ne durranjon szét?) tegyük még hozzá, hogy biciklivel voltam, tehát a kézben-hazaviszem-a-többit megoldás kilőve.
a lehetőségek felmérését követően - szégyenszemre - hevederekkel összehúzott, félig nyitott táskával kellett hazajönnöm (ezért aztán a kertek alatti kis utcákat válaszottam).

és mit láttam hazafelejövet. bicikli áll a café előtt, rajta kosár, csengő, sárhányó, ilyesmik. igazi város masina, gondoltam, de ekkor észrevettem AZT. először a teleszkópot, aminek meg volt hajlítva a szára. ez még magában nem lenne meglepő, van ilyen már jóideje. meglehetősen gagyi dolog, mert mennyit ér egy ilyen teló, semmit. és egybként is, minek? itt nem olyanok az utak mint pesten. de ennek biciklinek a gazdája nagy mountain bike freak lehetett, mert a teló mellé felrakatott egy Magura hidraulikus tárcsaféket is. ez olyan, mintha simsonra négydugattyús brembo tácsaféket raknának. nyilván azért került oda a cucc, hogy meg lehessen állni a bicóval nedves aszfalton is, ha pirosra vált a lámpa.
Ez tulképp csak egy példa; egy rakás ilyen dolog van és a legtöbbször nem is szúrnak szemet. Mondhatni, általános dolog, hogy egy adott problémát nem költséghatékonyan, hanem a lehető legdrágább módon oldanak meg. Nem értem. Mi ez? Dekadencia, vagy túl sok a pénzük? (értsd: irigyeljük vagy kritizáljuk?)
(közvetlenül nem tartozik ide, csak betűzöm: bankkártyánk még mindig nincs)

tkp. nincs is mondanivalóm, csak unom már ezt az állandó gépelőttülést és megpróbálok egyszerre krva vicces és mélyértelmű lenni (pedig aki alapból nem ilyen, annak erőlködve se fog menni) sebaj.

Készülődnek a vadászgépek. Itt kőröznek a fejünk felett.

megtaláltam a kitörési pontot: délutánonként zenés-gimnasztikás-fitneszes-nyújtólazító tornára fogok járni (szinténzenészeknek: Kaponya-sztájl). Egy-másfél óra mozgás, edzésértéke gyakorlatilag nulla, igazán el se fárad az ember, de jól átmozgat. Kitűnő kiegészítő edzés a futás és az evezés mellé, arról nem is beszélve, hogy lényegesen több nő szokott megjelenni mint férfi, tehát. A cuccot az egyetem szervezi az egyetem dolgozóinak és diákjainak, tökingyen van, diákigazolványt nem kérnek, tehát gyakorlatilag az megy, aki akar - abszolút becsülendő az a hozzáállásuk, hogy aki veszi magának a fáradságot és elmegy a tornára, az megérdemli.

Ha a freemail nyitóoldalán még egyszer kitakarja a bejelentkezőfelületet az a gusztustalan, hájas, kalácsképű kisóvodás, ámokfutást rendezek. >:-(

// posted by epitomize @ 08:46

Szájrólolvasás-gyakorlat kezdőknek és haladóknak itt.

Szóval:
"Ott van az a csodaszép nő, ezerféle módon megdugtam. Túlvagyunk rajta, kitámolyog a fürdőszobába, megfordul, visszanéz. Meglát engem. Nem egy hadsereg ment át rajta, csak ez az öreg fazon. És ez van a képére írva: Hogy a fenébe történhetett?"

Megnéztük az ördög ügyvédjét - sokadszorra. nem rossz, nem rossz. Al Pacino nagyon okésan hozza a szokásos formáját és Keanu Reeves is rendben van - tulképp ők ketten (plusz Charlize Theron) viszik el a filmet, mert a többi szereplő nincs nagyon ott, meg a sztori se valami kreatív (bár Al Pacino monológja a film közepe felé (amikor kinyiffantják a cég vezérigazgatóját) hatásos). Adunk piros pontot Charlize Theronért, de nem adunk Connie Nielsenért. Adunk piros pontot a magyar szinkronért is: Al Pacino magyar hangja nem tudom ki, de nagyon illik, és kivételesen Rudolf Péter kissé sipító fejhangja sem zavaró, csak az első pár percben - pont ilyen hang kell egy fiatal, arrogáns ügyvédnek.

kurva anyját a bloggernak, ma már másodszor vesztem el amit beírtam. át fogok menni a freeblogra.

karlsruhe gratulál Tóta Worluk Árpádnak (akivel valaha egy középiskolába járt, de ez persze nem jelent semmit) a pulitzer díjhoz.

Időjárásjenetés következik; Karlsruheban tegnap megint tél volt, ma pedig újra tavaszodik. Én persze tegnap mentem evezni és ma futni, dehát ilyen az én formám, olyan lúzer-forma. evezősékhez tegnap köszöntem be először, (múltkor nem meglepő módon az ágyból is alíg tudtam kikászálódni, olyan izomlázam volt. evezést akkor posztponáltam.) volt is nagy meglepetés (kábé fél percig se tartott) hogy már megint ittvagyok, meg hogy jé, milyen régen voltaz már. a megnyúlt fejekből arra a következtetésre jutottam, hogy igazán nem értek el semmi komolyat - anno az volt az egyik szövegük, hogy mire majd visszajövök, ők ilyen meg olyan eredményesek lesznek - úgyhogy kénytetlen voltam elővenni a züriches pólómat (ilyet kapnak az evezős világkupafutamokon a résztvevők) és arra a kérdésre, hpgy honnan van, csak rejtélyesen elmosolyodni - ekkora genya ez a karlsruhe.
aztán kimentünk vízre (egy "szar" ötéves Filippi dublóban, jesszasz, ha nálunk egyetlen ilyen hajó lenne...) és igen keményen megdolgoztunk az elemekkel (szél, hideg, hullámok) de megérte, mert a végére jól elfáradtunk (mire hazaértem, kómaközeli állapotban voltam). az év első tizenöt kilométere teljesítve. biciklivel mentem, tehát az idei első bicajozás is megvolt.
ma délutánra annyira jó idő kerekedett, hogy kiültem a fűbe (és el is aludtam) a kolesz kertjében. hallom, odahaza még tart a tél >:-)

a tudomány országútján kisebb dugók nehezítik az előreheledást, ám karsruhe mostmár bicajjal van, úgyhogy szépen elmegy a kocsisorok közt.

Van nekem itt egy szomszédom (aki szerencsére nem közvetlen szomszéd, de erre még visszatérek) akivel igencsak nem vagyok megelégedve: magamban csak úgy hívom, hogy Rumcájsz (mert kövér és szakállas). Rumcájsz valódi neve számomra ismeretlen, ami valószínűleg annak tudható be, hogy amikor öt (5) nappal megérkezésem után először mentünk el egymás mellett a folyosón (vagy találkoztunk a konyhában, mittomén), még csak egy helót sem dobott válaszul az enyémre. hogy legyen referenciapont, egy halk nyazsgem kíséretében el lett keresztelve Rumcájsznak.
Rumcájsz rém büdös dolgokat főz, ami önmagában nem lenne baj, de nem csukja be közben a konyhaajtót, úgyhogy a miazma kitölti a konyhát, majd a folyosót és beszivárog az ajtóm alatt meg a kulcslyukon, tehát nálam is büdöset csinál. (beszólni nem merek, mert kábé 40 kilóval nehezebb nálam és ki tudja, van-e nála puska?) Rumcájsz másik értékes tulajdonsága a zene iránti rajongása, ami azonban sajnos nem társul semmilyen zenei ízléssel (ki a fasz rak be egymás után Nirvanat, Dido-t és Robbie Willamset? és ki hallgatja meg ugynezta a mixet naponta ötször?). a legrettenetesebb azonban az, hogy a zenét csak akkor hallom, amikor főz, mivel ő ezt akkor is hallani akarja, úgyhogy rendszeresen vagyok kénytelen a szörnyű szagot és az üvöltő zenét együtt elviselni, elegem van bameg fel fogom adni Rumcájszot a jicsini zsandároknak.
A közvetlen szomszéd egy olasz, aki szokott ugyan köszönni, de a nevét még nemtom (haha, cserébe ő se tudja az enyémet) bár azt hiszem, nem is érdekel. Ő szolíd gyerek (annyira, hogy még referencianévvel sem rendelkezik. lehetne mondjuk ő az Olasz, vagy a Szolid), bár egyszer mér át kellett hozzá dörömbölnöm, mert hajnali háromkor üvöltött (és ez most nem túlzás, szó szerint üvöltött) a tévéje (utólagos vizsgálat alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ő volt a felelős legalább egy álmatlan éjszakámért, úgyhogy azt hsizem, őt sem kedvelem).

karlsruhe tudatában van, hogy milyen kicsi krumplik vagyunk itten lent a Fődön, és hogy ott kint (out there) lehet hogy vannak mások. tevékeny részese volt a SETI programnak; 537 óra 57 perc és 30 másodpercnyi gépidőt fordított E.T. kutatására, ami az összes erre fordított gépidő durván 0,00000061 százaléka. (nem röhögünk, a lottóötös valószínűsége egy szelvényből nagyságrendileg ugyanennyi) az itteni hálóról nem lehet elérni a SETI-t, mert nem tudom miért, úgyhogy lehet, hogy a "sziasztok" tralfamadori megfelelője itt csücsül a vinyón, de erre senki sem fog rájönni, mert az utoljára feldolgozott adat nem jutott el a központba. még maga karlsruhe sem fogja megtudni.

így megy ez.

Nohát, jelentem, hogy intervallumfelezéssel megvolnék. Nagy most az öröm, olyasmi ez, mint mikor az ember kiér egy dugóból az autópályán, és látja, hogy ahol eddig csak akadályok voltak, ott most egy széles, jól járható út terül el, ami el fogja vezetni a célig. (persze az út nem egyenes, azt, hogy mi van a kanyar mögött, karlsruhe nem látja.)

- De hiszen ez Ford Fairlane!
- A nagymenő!
- Mr. Rock&Roll detektív! Még egy kávéscsészé fülét se találja meg.
- Kik vagytok? Fasz és szopó, ugye? Melyikotök melyik, mi? Vezettek még ma este? Akkor ajánlom a szerpentint, foleg a kanyarokat!

Ma egész nap (meg egész reggel és éjjel) próbáltam tető alá hozni egy nyamvadt intervallumfelezős egyenetmegoldó rutint. Hát nem annyira sikerült (jóközeli eredmény már van, de az ellenőrzés még nem jön ki), úgyhogy most meglehetősen frusztrált vagyok és azon gondolkodom, mennyit fizetnek ausztráliában a dinnyeszedésért, mert az mennyivel kevesebb gondolkodást igénylő munka már.

Aztán megpróbáltam ideönteni néhány gondolatomat az iraki háborúról (ami lesz, bárki bármit csinál, pedig nekem nem hiányzik), a meggyilkolt szerb fazonról (aki miatt most mindenki fogja a fejét hogy mit csináljon és senki sem tudja a választ), meg a 2001 Űrodüsszeiáról (ami mindezekkel összefügg) de nem sikerült normálisan leírnom az egészet, úgyhogy inkább hagyom. jojt.

Legnagyobb meglepetésemre - és örömömre - kaptam magyarázatot a panelos igenre (karlsruhe abban a tévhitben élt, hogy valaki odatévedt a blogba és csak úgy beleklikkelt):

"A magyarázat - szeretem a szabályos kocka formákat, nem sok olyan lakás van, amelyet olyan kitünően lehet minimal designra, kicsi retro beütéssel berendezni, mint ezeket az alacsony építésű szobákat. Hozzáteszem, nyilván nem egy lepukkant havanna lakótelepre gondoltam."

Az elgondolás és az igényes hozzáállás méltányolandó, "az indoklást elfogadom", mondták volt a matekversenyeken. Voltaképpen karlsruhe odáig el sem jutott a gondolkodásban, hogy milyen lesz a lakásban a felszerkó, - a panel-nempanel kérdést is abszolút érzelmi alapon ítélte meg - annyira távolinak tűnt a pillanat amikor költözni kell. Még most is annak tűnik, úgyhogy nem is töröm rajta a fejem. (az igényesség kapcsán vetem ide, hogy nem vagyok megelégedve a blog külcsínjével, de nem akarok időt fordítani a gatyábarázásra, főleg most, hogy mindenhonnan azt hallom, hogy baszaxik a blogger a templétállításkor.)

nagyon szépen kérem, hogy aki teheti az csináljon karlsruhe számára fotókat a hídépítésről, mert az karlsruhenak szakmába is és érdelkődési körbe is vág nagyon szépen köszönöm karlsruhe

Eredményhírdetés következik. A Szavazatszámláló Bizottság a szavazatok kétszeri meg- és egyszeri újraszámlálását követően megállapítja, hogy a többség 7:1 arányban a nem panel opciót választotta. Örülök, hogy a többség osztja a véleményemet. (egyben megkérném azt az egy embert, aki a panelra szavazott, hogy dobjon már egy mélt, hogy miért jó a panel, mert én nem tudom.) a nefelejcs egyébként nem panel. a lakás-tárgyalások haladnak, nemsoká remélhetőleg lesz nagy-nagy jóhír.

Ja, és majd elfelejtettem (ugorgyunk csak vissza) ezt. Na mosmá télleg ugorgyunk. Leszállok a témáról, és visszamászom az alvászavaraimhoz.

No. A véleményemet megtartom magamnak, mert még mindig nem tűr nyomdafestéket. Persze lehet, hogy ez azért van, mert az internetezők "társadalomképtelen, sunyi alakok" ahogy egy másik nagy dévényi, a Tibi bácsi mondta. Jó hely lehet Dévény.

Ugorgyunk, mondaná Pósalaky úr. Aki magyar, ilyet vesz fel március idusán: Vonalkódos-kokárdás póló. Vajon mi idekint mit fogunk csinálni?

Az ún. "jobboldali" újságírás az előző bejegyzésben említett gyöngyszeme után álljék itt egy eRtéeLes cikk. Ehhez a cikkhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy én nem Brizsitdzsonsz szeretnék lenni (főleg azért mert az nekem nem tetszett) hanem Adrian Mole (mert az meg tetszett (ráadásul jó nője volt, a Pandora)).

No, a ma reggeli böngészés közepette párhetes kis fikázós cikket találtam, itt. Vélemény majd később lesz (ha), mert nem azt akarom iderakni ami először kijött a számon (amivel egyébként eszem is).

Már megint nem megy az alvás. Most nagyon keményen próbálkoztam, hogy mégis sikerüljön: ettem. Valami édeset szerettem volna, de csokim nincs (pedig nincs is jobb egy kis éjjeli csokinasinál), és a maradék lehetőségeket is erősen beszűkítette, hogy tejem sincs (müzli is kilőve) meghát, tulajdonképen semmim nincs, csak kenyerem, zacskóslevesem meg erőspistám, ébredtem rá. Úgyhogy most nemalvás, holnap bevásárlás.
Egy hete ilyenkor se ment az alvás. Sőt, kilenc napja se. Remélem a sorozat nem harminchoz konvergál, mert az két rémisztő lehetőséget vet fel: vagy vérfarkas leszek, vagy nő. Első esettel semmi gond (bár a szőrös hát... ja, de nagy szőrös farok. akkor mégis oké.), de a másodikban sikítok. :-)

Mától büszkén mondhatom: van hozzá képem.
Nahát, újra szól a Tilos az éterben és szólni fog még hét évig. Jelenlegi helyzetemben ez persze nem jelent semmit, de megyek én még haza. Mindenkinek jó zenehallgatást :-)
Ezen a híren kívül most még annyit, hogy konzultáltam a Nagy Tesóval. A kapott válaszok hatására elsimultak a ráncok a homlokomon és mosolygósabb lettem.
Ma kétszer voltam futni (egy-egy órát. először egyedül, másodszor az evezős kölökkel a lakásból), így összesen 24-26 km van a lábamban, ami pontosan 24-26-tal több annál, mint ami most úgy jólesne. A saját futásom az egyik szokásos útvonal volt: tekergés a városban az Alb-ig, majd futás az Alb mellett (az Alb szintén tekereg), aztán vissza. A srác útvonala ehhez képest elég egyszerű volt: elindultunk az egyik nyílegyenes úton az erdőben a városból kifelé, és közben megcsodáltuk, hogy milyen szépen összefutnak a párhuzamosok a végtelenben. aztán amikor már jó sokat futottunk kifele (és már a legjobb lett volna otthon lenni) akkor megfordultunk és futás közben ismét megcsodáltuk, hogy milyen szépen összefutnak a párhuzamosok a végtelenben.
holnap reggel ébresztő gyanánt evezni fogok. megyek is gyorsan aludni.

karlsruhe,
I bet you could go to your email inbox right now már ott vagyok te barom and count at least 4 emails you've gotten this week about some program that is "guaranteed" to ‘Make You Rich’. hát nem. sajnos itt egy sincs. And if you are like me, as soon as you read it, you click the "DELETE" button! yes, I am just like you.
Mekkora marketinges veszett el a fickóban. odaírja, ráadásul NAGYBETŰVEL :-)

Ma este a 3sat egy félórás, német gyártású "Budapest" című filmmel örvendeztetett meg minket. A kalauz: Szabó István. Az ötlet az volt (az lehetett), hogy mutassuk be Bp. múltját és jelenét Szabó István szemével. Ennek megfelelően a film tele volt K und K-val és ötvenhattal, (eredeti felvételek és játékfilm-részletek) de nem volt Horthy-korszak és abszolúte semmi az utóbbi ötven évről. Volt egy csomó szép kép a Várról és a pesti Dunapartról. Volt egy bejátszás a Mephisto-Oscar átadásáról is. (ennek miköze) Egy kivülállónak valószínűleg elég kevés eshetett le arról, hogy most akkor mi van, mert a filmbejátszások nem voltak narrálva, Szabó István szavai pedig meglehetősen kevés támpontot adtak a megértéshez (mindazonáltal okosakat mondott). Szóval jó szar film volt, de azért jó volt látni Budapestet.

A mai nap másik fontos(?) kulturális híre, hogy büntet a MAHASZ. Nemá, engem úgy érdekel a gála. Tavaly is volt Anastacia, idén lehetne mondjuk Britni. Szívesen elmennék csápolni.
Maga a hír is a komplett hülyeséget reklámozza. akkor én most megmondom nektek kedves MAHASZ, hogy a gála nem jutalom bameg, hanem reklám. seggeteket a földhöz, hogy vannak egyáltalán emberek akik megveszik azt a szemetet, amit ti magyar könnyűzene néven árultok! (MAHASZ toplista a cikk alján)
A cikkben említett Jeszenszky Zsolt egyébként Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere, a fejléces levélen hirdetett különvéleményéről elhíresült washingtoni nagykövetünk kisfia. Az alma nem esik messze a fájától.

Amikor az első napokban sokmindent kellett intézni, csináltunk magunknak bankszámlát is. Mivel elég sokan voltunk, karlsruhe jól járt: úgy vették, ő hozta magával azt a négy embert, akik mind arra vágytak, hogy legyen számlájuk a Deutsche Bank-nál, így az aláírások elhelyezése után orra alá toltak egy listát - egy kb. harmincoldalas mini-katalógust -, hogy válasszon. A döntés nehéz volt. kávéfőző? nem iszom kávét. gyümölcsprés? sörrel fedezem a vitaminszükségletemet. fazék-készlet? éljen a mirelit! vasaló? porszívó?kuss. nem. karlsruhe előrelátó, saját otthont készül teremteni. zsinórnélküli telefon. oké, mondták bürokratáék, bankkártyák egy hét múlva a postaládában, a telefon meg lehet, hogy meg se fog érkezni a három hónap alatt.
úgy látszik, homokszem került a gépezetbe. bankkártyák még mindig sehol, viszont ma már elhozhattam a postáról a csomagot, amiben ott figyelt a telkó.

subidubidú!

Karlsruheban kitört a tavasz. Annyira délután meleg volt (húsz fok fölött, bőven), hogy a madarak, akik egyébként egész nap csivitelnek, most izzadtan hevertek az árnyékban. Annyira meleg volt, hogy karlsruhe rövidnadrág-rövidujjú kiszerelésben ment futni az erdőbe (itt bezzeg csiviteltek a madarak) de nem tudta élvezni az erdőt, mert az ebédre elfogyasztott döner kis böfik formájában távozott a száján át. Illetve csak egy része, a többivel néhány kisgyerek délutánját tette tönkre. Ha már itt tartunk, egy füst alatt azt is megjegyezném, hogy a lákás WC-jében nincs világítás. karlsruhenak minden nap nagyon hiányzik az önbizalom, amelyet az egészséges excrementum látványa okozta büszkeség ad.

Mivel többen reklamáltak (lám, lám) ideírom: a tapétát megkapta a gyerek és aszonta király. a kaját este megettük (és finom volt). Azt is kérdezték, hogy ünnepi ebédre miért csinálunk porból krumplit? Hát azért, mert ez volt a probléma mérnöki megoldása. (ami a gazdaságos megoldást jelenti, anyagi és szellemi tőkeigényt beszámítva. jelen esetben a szellemi tőkével volt gond.)

Megintcsak nem szeretném elkiabálni. karlsruhe, ha hazautazott, költözik. otthonról, el.

Először ír blogot és utána olvas levelet, vagy először olvas levelet és utána ír blogot? Nem mindegy. Öt perce még letarg, most viszont: "Ma megyek 15.00 órára tárgyalni a lakás ügyében." Nefelejcs sztrít :-) most látom, hogy az már jó rég volt. Egy telefon és mindent tudok :-)

karlsruhe most úgy érzi magát, mint akit először felemeltek, jól, utána meg földhözbasztak, mégjobban.
Holnap lesz az egyik diplomaíró kolega szülinapja, gondoltam, ünnepeljünk. Kitaláltam, hogy mit és hogyan: legyen meglepi. legyen egy egy ebéd, egy torta, egy ajándék. Tőlünk, Neked. A többiekkel mindent két nappal előtte leegyeztettünk: igényes kaja, (értsd: nem mirelit. persze minden relatív, szóval: feljavított zacsileves, krumplipüré (porból) és sajtos-fokhagymás pulykamell (ez nem műkaja)), torta (mirelit. ez ellen kissé kapálóztam, mert milyen már az.) Az ajándék: mivel a srác vezetékneve Berényi, és apja építőmérnök (sőt, ő is az lesz ha így folytatja), kézenfekvő, hogy valami BK-dolgot, és mivel egész nap a gép előtt kell ülnünk, legyen az egy jó kis háttérkép a vindózba. Nem túl eredeti, de amit kitaláltunk az talán jópofa. Tegnap elmentünk bevásárolni, megcsináltuk a szükséges előkészületeket, ma délelőtt elkezdtünk előkészülődni; főzni (én adtam az anyag nagy részét és segítettem is a főzésben), és megcsináltam a tapétát. Ehhez kellett egy fotó is, amit megcsináltam épp még mielőtt a srác elment volna focizni a lakótársaival. A lelkére lett madzagolva (plusz a haverjainak is), hogy jöjjön vissza időre, mert.
Nem jött.
Kész lett a tapéta, kis késéssel felmentem az ebéd helyszínére. Eddigre a többi résztvevő - akik már tudták, hogy nem jött vissza a gyerek - megette a levest (ja, kértél volna? akkor miért csak két zacskót hoztál?) telerakták karlsruhe teáját erős pistával (nem erős lett a tea, hanem húgyízű, bármilyen is legyen az) majd megjegyezték, hogy a poros krumpli szar, és este (amikor majd tényleg megesszük a cuccot) majd csinálnak igazi krumpliból pürét. Ezek után még le is basztak, hogy miért engedtem el a srácot focizni.
karlsruhe még mindíg kicsit remeg az idegtől, magába van roskadva és azon gondolkodik, hogy érdemes-e bárkinek bármit, továbbá hogy basszák meg.

Még délelőtt beraktam az ICQ-s kórót a contactba. Ha zöld, akkor karsruhe ON, ha piros akkor OFF. A kódot innen loptam.

Hogyaza. Én itt szerelmet vallok a számítógépemnek, közben meg nőnap van. aszittem holnap lesz.

Kedves Hölgyeim, Lányok, Anyu! Boldog nőnapot!

Teljesen rágyógyultam a szobatársamra. Korábban is komoly elvonási tüneteim voltak ha nem volt a közelemben számítógép amit használhatok, de azt hiszem, mostmár kezd kórossá válni a dolog. Reggel felkelés után első mozdulattal a gép (A gép. a Gép.) gombja felé nyúlok és életre keltem - pedig a Gép a földön áll, és fél perccel ébredés után még nem esik jól ez a mozdulat -, majd fogmosás meg ilyesmik után már a gép mellett (blog- és hírolvasás közben) reggelizem, este pedig már rég ágyban vagyok, amikor a Gép még csak menti a beállításokat mielőtt ő is nyugovóra térne. Napközben ő kapcsol össze a külvilággal: távoli emberek szavát hozza a szobába, zenél, adja a Tilost, hírekkel lát el, gyorsabb és pontosabb mint egy postás, este filmmel szórakoztat, és bármikor zokszó, hiba és fárdás nélkül végzi a sok számítást amit elé teszek. Igazi társ. Diplomaíró kolega.

A mai nap utolsó kreatív cselekedete, hogy bekötöttem a Tilost a lapra. A jövő héttől már az éterben is jön az adásuk a 90.3-on, de addig itt is hallgathatóak. A lejátszáshoz valamilyen mp3 lejátszó és ogg vorbis plug-in kell. A 96kbs kristálytiszta hangot jelent és legalább ISDN ajánlott hozzá, a 24 kbs modemen is okés, minősége még éppen élvezhető.
Ha még nem döntöttél róla, légy szíves, adód egy százalékával, a Rádiót támogatsd!

Tilos Kulturális Alapítvány
18002454-2-43

Ma a Pop, csajok, satöbbi volt terítéken, nekem sokadszorra, a többieknek először. Ezzel a filmmel elég elfogult vagyok: végre egy olyan film, amit egy nagyon jó könyvből csináltak, és nem bszták el. Piros pont Hjelje Ibsenért és Catherine-Zeta Jones-ért. John Cusack és Jack Black alakítása csúcs. Amit nem szeretek benne az az, hogy amikor valami érzelmileg zűrzavaros dolog történik, akkor mindíg esik az eső. Szakad. Ezt kissé elcsépelt dolognak tartom, ezen kívül: nem elég, hogy szegény srácot otthagyja a nője, még szarrá is ázik - mekkora genyaság ez. (ebben a bejegyzésben nem volt zárójel, hogy a francba? talán csiszolódik a stilusom?)

Két evezősverseny között kell választanom. Az egyik egy egyetmistáknak szóló regatta Nantes-ban, a másik egy hosszútávú (100km-es) verseny a Rajna a Lorelei és Bonn közötti szakaszán. Nantes mellett az szól, hogy abban a kissé skizofrén helyzetben találnám magam, hogy a BME nyolcasa tagja (urambocsá: csapatkapitánya) létemre a saját egységem ellen kéne versenyeznem, ami minden bizonnyal tréfás lenne. A rajnai verseny ezzel szemben egyike azoknak a neves hosszútávú versenyeknek, amin még nem vettem részt: Baja, zsilip-zsilip, Liége, Genf kipipálva, az EUREGA még hátra van, ráadásul azzal a csapattal mehetnék, akik már nyertek itt. A gond az ott van, hogy a nantes-i még egyáltalán nincs leszervezve, Bonn viszont fullosan, olyan szinten, hogy az edzésidőpontok is le vannak fixálva (hja, a német alaposság) és az egyik (talán legfontosabb) edzés pont akkor van, amikor a verseny Nantes-ban.

Nade (itt most volt egy zuhanyszünet. baszaxik a blogger én meg koszos voltam) alkalmazzuk az előző bejegyzés tanulságát erre a problémára, és máris előttünk a megoldás. megyek Bonnba, Nantes: recipe ferrum! Én majd Bonnban öregbítem kicsiny hazánk hírnevét, ők pedig Nantes-ban.

Amikor megtudtam, hogy nem tudok elmenni síelni, hát bizony egy kicsit elkámpicsorodtam, mert az jó lett volna. Most viszont azt mondom, hogy nem is baj, mert ha tegnap (vagy tegnapelőtt) érkeztem volna meg, akkor kimaradtam volna egy jó csomó élményből, kalandból, beszélgetésből, emberből, és most nem arra gondolok, hogy nem tudtam volna konzultálni (mert eddig csak az első héten konzultáltam, egyetlenegyszer).

Pár napja az olvasó visszaszólt (ez az olvasó kábé 24 éve olvas, bölcsi óta. mellékfoglakozása: ékezetíró. általában igaza van, de néha nagy butaságokat mond (és olyankor is az gondolja, hogy igaza van, pedig nem)). azt mondta, hogy

"Különben az Auto-Motor (hogy valamivel hozzajáruljak a vitához) tipikus reakciós autósújság, a beszűkültagyú konzervatív faszok veszik. A kiadványt az utobbi időben egy nő(!!) szerkeszti, stílusa alpári, autókhoz nem ért, érdemes beleolvasni egyszer abba a szarba."

Nagyon hangos káromkodás van, mert sikerült valamikor letörölnöm - még azt sem tudom, hogy mikor! - az egyik programot amit még otthon írtam, hogy egyszerű legyen megcsinálni a számításokat. Hogyaza bassza meg..

Eszembe jutott hogy mit álmodtam az éjjel.
Van egy ismerősöm akivel néha összefutunk, mivel elég sok közös ismerősünk van. ő egy meglehetősen cinikus valaki, ráadásul szeret elég paraszt módon beszólni az embereknek, ami miatt nem kedvelem különösebben. Naszóval, azt álmodtam, hogy nálunk van, és úgy áll be a kocsijával a beállóra, hogy az ő kocsija áll belül (a házhoz közelebb) az enyém meg kívül. (pedig valójában neki motorja van, nekem meg biciklim) Aztán ő valamiért elkezd tolatni a kocsijával és kitolja az én autómat az utcára, ahol jön egy batárnagy izé és elcsapja a kocsimat. Én ordítok, toporzékolok, és legszívesebben beverném a pofáját, (az ilyesmi sosem szokott sikerülni álmomban valószínűleg azért, mert a valóságban sem csináltam még ilyet. sajnos most sem sikerült), ő meg csak vigyorog, és bizonygatja, hogy nem ő volt az, hanem én.
Aztán hazaér az apám és nem hisz nekem. Illetve, nem nekem hisz. Ó bazmeg, de jó álom.
Arra csak feleszmélés után jöttem rá, hogy a kocsival nincs semmi gond, mert azt a batárt is vezette valaki, aki bizonyítani tudja, hogy nekem van igazam.
Szóval valószínűleg ezért volt minden feldúlva reggel.

Felraktam fotókat, ide. Karneválos képek, genfi képek, meg a körülmények, ahogyan élek. Sajnos lehet, hogy nemsokára le fogják törölni az egészet, mert ez egy fizus szolgáltató.

Ma végre sikerült végigaludom az éjszakát. Elég feszült lehettem, mert reggelre a lepedő begyűrve, a takaró keresztbefordítva, a karlsruhe pedig megfordulva feküdt az ágyon. rejtély. még szerencse hogy nem használok kispárnát, biztos megettem vagy széttéptem volna.

Mit csináltam ma a diploma érdekében? monddmegszépen Semmit!

Mi csináltam ma? Reggel (tehát hajnalban) betelefonáltam a Tilosba interaktívkodni. Utána kisebb megszakításokkal öt (5) órán át icq cseteltünk Myreille-jal. Az egyik megszakítás az volt, amikor délben (tehát reggel), megérkzésünk egyhetes évfordulóján (jó, tudom) mint egy rossz álomban, legomboltak rólunk fejenként ötszáz ojrót. És egy hónap múlva tényleg le fognak szedni még kétszázat. És akkor mi tényleg nagyon éhesek és csórók leszünk, talán éhen is halunk. Utána Myreille-jal megtárgyaltunk egy csomó dolgot, így ő mostmár képben van a diplomamunkámmal, én az ő boldogság-taktikájával, ő az én blog-teóriámmal (bár ez még erősen kiforratlan) és én egy csomó, kedves egésszé összeálló apró részettel vele kapcsolatban. Egy élmény volt. (és holnap is lesz nap...)

A kolegákkal megnéztük a Bourne-rejtélyt (házimozin: 15" TFT, 2x5W hang). hát mitmondjak. először tetszett (Franka Potente szerepeltetéséért piros pont) aztán elgondolkodtam. Az akciójeleneteket kivéve átlagos, inkább gyenge. pont a lényeg nem jön át: ez az volna, hogy Bourne-nak fingja nincs semmi konkrét dologról, de zsigerből mindent vértofin csinál, úgy, hogy a néző csak kapkodja a fejét. viszont mivel a sztori nem bonyolult, a néző hamar rájön hogy mi a szitu, így a végén már csak egy kis leleplezésre futja. az operatőr meg egy béna. kár érte.

szpakoj nocsi.

A lakásvásárlás még mindíg terítéken van, és fenyeget a panelveszély (persze egy panellakás miatt is segget földhöz, de hamár, akkor.) Bizonyára mindenkinek vannak jó és rossz tapasztalatai, véleménye a dologról. Te mit választanál? Szavazz!

Panel? Nem panel?
	Panel.
	Nem panel.

Ja, és subidubidú! A tegnapi nap amúgyis jól indult, de Te rátettél még egy lapáttal :-)

Már megint nem megy az alvás, három tízkor felébredtem. Megpóbáltam visszaaludni, de négy órára rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem fog menni, úgyhogy most újra éjszakai blogírás van. Ez a jelenség karlsruhenál abszolút nem normális, úgyhogy már múltkor is eszembe jutott egy Stephen King regény, a "Nem jön a szememre álom" (bár ha jobban belegondolok, mindig eszembe szok jutni, ha éjjel felébredek). A főhős (Ralph Roberts) és a főhősnő (Lois Chasse) sztorija azzal kezdődik, hogy elkezdenek minden nap kicsit korábban ébredni. Utána mindenféle természetfelettien zűrös kalandokba keverednek, és végül minden megoldódik. ("elvégeztem egy gyorsolvasás-tanfolyamot..." röviden ez a hatszáz oldal tatalma. azért érdemes elolvasni, mert bár nem irodalmi mélységű, de szórakoztató.) Ami még érdekes, hogy az egyik szereplőt úgy hívják, hogy Mr. A. Egy másikat meg úgy, hogy Mr. K. :-)

Tegnap délután karnevál volt Karlsruheban. Pontosítok, egy hétig karnevál volt Karlsruheban (hogy nem vettük észre? ez a német egy nagyon bulis népség) és tegnap volt a zárónap, amikor is Karlsruhe főutcáján (melynek neve igen eredeti módon Karlstrasse, btw. itt van olyan utcanév is, hogy Kriegstrasse - nesze neked porosz hülyeség) felvonult egy rakás kamion, meg mindenféle beöltözött csoportok, gondolom azzal a céllal, hogy elbúcsúztassák a telet. A nézők egy része is valamilyen jelmezt vett fel (egy diplomaíró kolega szerint igen sokan öltöztek buzinak). A menetet lovasrendőrök és két rendőrautó vezette (a belazultságot mutatja, hogy a kocsiban ülő rendőrök piros bohócorrt tettek fel) aztán jöttek a karneválozók: voltak busószerű jelmezbe öltözött fazonok (ezek voltak a legviccesebbek, mert az álarc adta takarás biztonságát kihasználva néhányan a jobb nőket egyszerűen kiemelték a bámészkodók közül és a magukkal tolt ágyra dobták, stb.), volt egy csomó zenekar (rézfúvósok és nagyon jó ritmuszenét játszók is) néhány ezek közül zászlóvivő-lengető-dobáló különítménnyel is rendelkezett, meg sok kamion, amiken különböző korok jelmezeibe felöltözött lánykák (mondhatni nyuszók) osztották a jót. A játékszabály kábé ugyanaz, mint Dévényi Tibi bácsinál; ahol hangosabban halóznak, azt a területet megszórjuk cukorkával, ami nem volt veszélytelen, tekintve hogy egy jól mesuhintott keménycukor keményet üt (a gyerekek élvezték a legjobban az egészet, zacsikkal rohangáltak fel-alá, valóságos közelharc ment a földre esett darabokért). A kolegák kábé egy kiló cukrot zsákmányoltak (karlsruhe nem, ő paparazzinak öltözött, fényképeket készített, ezek előbb-utóbb fel lesznek rakva).
Nem voltak - vagy nem vettük észre, hogy lennének - tántorgó részegek, és az utolsó kamion után egyből jöttek a takarítógépek (sínporszívó - ilyen sincs pesten - és társaik). Fél órával az esemény után nyoma sem volt a német komolyság jóhírén esett csorbának. Összességében vicces volt, és valójában sokkal jobb, mint amire számítottam. (mer egy szkeptikus előítéletes izé vagyok)

Délután-este egy igen ricsajos orosz társasággal voltunk inni egy közeli sörözőben. A hely ékessége (a helyi főzésű, kissé édeskés sör mellett) a pincérnő, akiről pár perc alatt kiderült, hogy szintén magyar (szerencsére nem úgy, hogy meghallotta a beszólásokat :-) Áldassék Simon Zsuzsa és Dési Edit neve, akik belémverték az oroszt, így ha nem is magas szinten, de tudtam velük a saját nyelvükön kommunikálni (mármint az oroszokkal). Az oroszok piszkosul sokat ittak, de igazán be se rúgtak, nekem négy sör betett.

Legyünk gyenyák? Legyünk. Jó. Ég a gyertya, ég...

A vízhólyagot kiszúrtam, kifolyattam, a bőrt visszatapasztottam. Még kicsit gyulladt, de ma már lehet vele futni.

Befejeztük(?) Sz.-szel a vitát. Sz.-nek a pénzújraelosztó rendszerrel van baja. Összeesküvés-elmélet. Ez a kulcsszó. Gondolkodás hiánya. Sajnos ez a másik kulcsszó.
A gonosz nagy multik, akik szarér-hugyér - bocs - veszik meg a feltalálók zseniális újításait, mert a bankok nem adnak pénzt a zseniális feltalálóknak. (itt jön be a pénz) Konkrét példa: valami újfajta, az autó aljára szerelendő légelenállás-csökkentő cucc (hírforrás: Auto-Motor nem hittem volna, hogy még létezik ez az újság, de nyilván ez a legautentikusabb forrás ilyen témában), magyar újítás, le van védve. (Mi? az ötlet? azt nem lehet levédetni) a feltaláló eladni nem akarja, gyártani nem tudja. Lenyúlták az ötletet, most perel a fazon, de a multi addig is milliárdokat keres. Nyilván éredemes megpróbálkozni a perrel, de a végifejlet nem igazán kétséges. Nem lett volna egyszerűbb eladni "szarér-hugyér" és dolgozni más ötleten a pereskedés helyett? Arra a kérdésre meg, hogy te, Sz. nem ugyanezt tennéd a multi helyében, "...igen, de..." volt a válasz. Logika. Hol itt a logika?
Meg az örök mumus, az olajcégek, akiknek ott lapul a széfjében többek közt az olcsó, korlátlan energia titka is, csak nem adják ki mert hogy nézne ki az már. Ezen elvitatkozgattunk egy kicsit, hogy ennek mennyi a valószínűsége, meg hogy ki mikről hallott.
Szóval, Sz. szerint a zseniális feltalálóknak kellene adni a pízt. És mégis hogyan? Hát úgy, hogy nem ez a szemét demokrácia kéne ide, ahol a tudatlan, buta plebsz dönt (valóságsó lett felhozva példaként), hanem egy jó diktatúra. Tessék megkapaszkodni az asztal szélében, mert 2003-ban egy huszonéves magyar srác diktatúrát követel. Nagyon begurultam. Csak annyit kértem tőle, hogy mondjon a világtörténelemből egy diktatúrát, amire pozitívan emlékszünk vissza, és persze néma csend volt a válasz (én meg csak ismételgettem a kérdést, hogy tudatosuljon benne a hülyesége), meg hogy ha annyira diktatúrát akar, akkor menjen vissza a harminc évvel ezelőtti Magyarországra, akkor ráadásul a sokak szerint jónak mondottat kapja. (Ehhez csak annyit, hogy Sz. Medgyessyt többször is komcsi ügynöknek titulálta.)
Szomorú vagyok. Azt hittem ez a gyerek néha gondolkodik is, aztán kiderült, hogy nem.
Kaliberükben ezek a hülyeségek arra emlékeztetnek, amikor a mérnökirodában a mellettem ülő srác (egy igazi beszűkült agyú tapló Tapolcáról, szintén komcsizó, MIÉPes, hogy én miért fogom ki állandóan az ilyeneket) kifejtette nekem, hogy amerikában az indiánok be vannak zárva a rezervátumokba, és nem jöhetnek ki. Amikor mégis megteszik - volt pár éve zavargás mert az amcsi rendőrök túlkaptak - akkor a katonaságot vetik be ellenük, és azzal teszik vissza őket.
Kik találják ki ezeket a faszságokat? (Hehe, úgy is kérdezhetném, hogy kinek érdeke, hogy ilyeneket terjesszen? Keressünk választ erre a kérdésre :-) )

Feltörte a sarkamat a cipő a tegnapi futás alatt. Vízhólyag.

Iderakom azt is, ahogy ez a mondat először kinézett:

Felörte a saskamat a cipó a tegnapi futás alatt. Vízhóyag.

No, nem megy az alvás. Tegnap se ment és nagyon remélem, hogy holnaptól menni fog, mert jó lenne végre vgigaludni egy éjszakát. Biztos valami front vagy vegyszer.
Forgolódás közben azon járt az agyam, amiről este vacsi közben beszélgettünk, nevesül; a 8 Mile került szóba. Még nem nagyon írtam, hogy kik is az itt tartózkodó magyarok. Tessék, elsőnek itt van Á, akivel hat éve csoporttársak vagyunk. Á. egy nagycsaládban (kb négy tesó), keresztény szelemiségben nevelt srác. Nagyon szorgalmasan tanult végig, benne volt az évfolyan öt legjobbjában. Cserkészkedés, ifi, tempom minden vasárnap (bár megjegyezném, hogy a három évvel ezelőtt kinttöltött hat hónap alatt egy feljegyzett templomlátogatása volt) és nem hiszem, hogy tegnap reggel ment volna, de nem akarok valótlanságot állítani, majd megkérdezem. Mindezekkel a dolgokkal abszolút semmi gondom nincs (de csak addig, amig nem akarják rámerőszakolni), de az elmúlt hat év folyamán jó néhány konfliktusunk fakadt ebből, ugyanis Á. hajlamos arra, hogy megrágás nélkül visszaköpje amit mindenféle lelkipásztoroktól vagy lelki vezetőktől hallott. Sosem fogom megérteni például azt az álláspontot, miszerint a szerepjátékok az ördögtől valók (érv: másnak adod ki magad, mint aki vagy, ergo a szerepjátékok kifordítanak önmagadból - pedig ugye milyen jó dolog néha más szemével is megvizsgálni a dolgokat, kedves karlsuhe?).
"-De Á., miért? Próbáltad?
-Nem, mert az a gonosztól való."
A politikai is jó vitaalap volt (Á. fideszes), egészen addig, amig nem közöltem vele, hogy ha nem akarja, hogy megutáljuk egymást, akkor kuss. Sokszor mond olyat, hogy "Ide vezet a szabadelvű nevelés". Á. még szűz, ami lehet, hogy nem válik előnyére.
A másik beszélgetőpartner Sz. Ragyogó eszű gyerek, csoportelső - és szintén az évfolyam öt legjobbjának egyike - volt hat éven át. Sz. református, valamikor a gimnázium második évében találta meg at Igét, nagyon mélyen vallásos. Ő volt a csoportból az, akivel a legjobban kijöttünk, elég sokat beszélgettünk különböző előadások alatt és néha, ha sikerült rávenni, sörözés közben is. Mindezt annak ellenére, hogy Sz. antiszemita, nem is kicsit. Nagymagyarországos pólóban mászkál az egyetemen, MIÉP-szavazó (a Fidesz-utáló kemény magból való), akárcsak az egész családja (ami azért különösen sajnálatos, mert van egy tündéri huga). Párszor beszélgettünk az antiszemitizmusáról; akkor jöttem rá(?), hogyan működik ez: van egy pont, ahol a logika vet egy bukfencet (átbucskázik a vállán, ugye), ennek jellegzetes kísérőszövege az "...igen, de mégis...", azt jelzi, hogy a vita szempontjából innentől a leglogikusabb gondolkodású emberből is buta, gügyögő kisgyerek lesz.
Valójában nem akartam ennyit írni erről a két srácról, de ha már belevágtam, befejeztem. Jelezném, arra az esetre, ha bármelyikük is olvassa ezt az írást, hogy nem akartam senkit szándékosan megsérteni.
Tehát, 8 Mile. Á. beközli, hogy ez a film a pénzről és a pénz hatalmáról szólt, merthogy a végén amikor az Eminem anyja nyer egy rakás pénzt, akkor azzal minden megoldódik. Köszi, Á., de nem lehet, hogy ha kilakoltatás szélén állsz, akkor a pénz valóban megoldást jelent? Továbbá, verd a segged a földhöz, hogy ha itt végzel biztos lehetsz benne, hogy lesz állásod és kereseted, nem úgy mint azoknak, akik a középiskolát sem tudják elvégezni. Valójában nem emlékszem, erre mit válaszolt, csak arra, hogy Sz. benyögte, hogy miért is volt rossz a film (mert sablonos). Aztán még kanyargott egy kicsit a beszélgetés, végül kilukadtunk ahhoz a sztorihoz (Sz. lökte be ezt a témát is), hogy amikor az amcsik golyóstollat vittek fel az űrbe, az nem működött (mert nincs gravitáció), erre kifejlesztettek 1 milkáért egy olyat, ami fent is, és lent is működik. Az oroszok meg ehelyett ceruzát használtak, és hogy ez mennyivel jobb. Én: igen, csak utána az amcsik eladtak ilyen patronból pár darabot, úgyhogy nyertek rajta párszázmillió dollárt. És ha tetszik, ha nem, Sz. ez jó üzlet volt mindenkinek, egyébként pedig nem kell fikázni az ilyen fejlesztéseket; a gazdaság - egyik - húzóágazata az űripar és a vele eléggé egybefonódott haditechnikai ipar. Nem tetszik, nekem semmi hatással nincs az életemre. Aha: tépőzár, teflon, alumíniumötvözetek, szénszál, meg ott van az a toll is, csak a példa kedvéért - ez mind semmi? (karlsruhe most jön rá, hogy ismét nem emlékszik a válaszra (lehet, hogy nem volt?) erre jó lesz a jövőben odafigyelni! vagy lehet, hogy mindkét alkalommal csak csönd volt a válasz? hm. osztjuk az észt.) Arra viszont tisztán emlékszem, hogy Sz. közölte, egyáltalán miért kel mindent a pénznek irányítania. (kezdtünk erőteljesen eltolódni a konyhaközgazdaságtan felé) Mert az irányít, és punktum. Akár akarod, akár nem. Még akkor is, ha azt hiszed, hogy nem az irányít, akkor is az irányít. És itt zárjuk le a vitát, mert nem értünk hozzá.
Akkor nem tettem hozzá, de most ideírom: ha valaki mérnök, akkor a munkája során két szempontnak kell a szeme előtt lebegnie (amint azt tanították, de ezek szerint még nem ivódott belénk eléggé; nekem is csak most jutott eszembe): hogy jól működjön a cucc, ne dőljön össze (ez a könnyebik része, mert tanulható, bár némi érzék nem árt hozzá) és hogy gazdaságos legyen (ehhez kell ám a tapasztalat, mert ezt seholsem tanítják). érted, Sz.? Itt a lé! Elkövetkező életed során, ha leülsz a munka mellé, minden egyes fontos döntésedet a pénz fogja irányítani (sőt, akkor is, amikor nem dolgozol ,de ezt közöltem is vele). Lehet, hogy téged közvetlenül nem érint (illetve dehogynem, ha majd beperelnek mert drága amit csináltál) de a pénz mindenbe beleszól és bele fog szólni. Ezt meg is mondom neki holnap (ami ma van) kíváncsi vagyok, mit fog válaszolni. (Megjegyzem, ideírom.)

Revideálnom kell az álláspontot, annyiban, hogy ...egészen addig, amig be nem lépsz a Waldhornstr. 36. fsz. B konyhájába. Megpróbálok befüzni képeket. Mama, ilyen helyre kerültem.

Voltam futni idegességlevezetésképpen. Hatott, mert most nem ideges vagyok, hanem fáradt.
Elfutottam az evezősklubig, meg vissza, gondolván, hogy hátha lesz ott valaki akit ismerek és aki megismer. Hát nem volt, úgyhogy be sem mentem. Odaút: kb 8 km ez gyakorlatilag a város közepéből a szélébe való kifutást jelenti. Úgy vettem az irányt, hogy a három évvel ezelőtti lakhely közelében fussak el, részint mert útbaesik, meg mert érdekelt, hogy változott-e valami. Sokáig azt hittem, hogy nem (anno hónapokig jártam futva edzésre, most is reflexből fordultam a megfelelő sarkokon) de aztán a legvégén kicsit bekavart, hogy a kikötőnél rittyentettek egy akkora hidat mint a BAH-csmoópont feletti, egy egyébként alig használt iparvágány fölé (a szintbeli kereszteződést kiváltandó) aminek kapcsán majdnem sikerült eltévednem, de aztán mégsem.
Visszafelé a helyi patak (Alb) mentén futottam, a várost körülölelő parksávban. Ez egyébként trendi németországban, hogy csinálnak egy ilyen sávot, és akkor mindenkihez közel van park. Arra jöttem rá futás közben, hogy a németek nem precízek, mint ahogy azt szeretjük egyszerűen rájuk húzni, hanem inkább gondosak. Ez alatt azt értem, hogy sokmindenre gondolnak, miközben építkeznek; Magyarországon pl. kevés helyen van a parkban egymás mellet - fűsávval elválasztva - egy kerékpáros- és gyalogút (aszfaltborítással), és egy külön út futóknak (keményre döngölt kőzúzalékkal). Szóval nem csak a mennyiség számít, hanem a minőség is. Itt vannak olyan helyek, ahol a villamossínek közé fű van vetve, ami egy kicsit jobban néz ki, mint az andezites ágyazat a Szilágyi Erzsébet fasorban. Az iskolák közelében ki van rakva a közlekedési lámpákhoz egy figyelmeztető tábla, hogy a felnőttek nem menjenek át a pirosban, hanem mutassanak példát a gyerekeknek és ezt be is tartják; nincs tele kutyaszarral a járda (de azért látni, viszont az is biztos, hogy van egy-két vendégmunkás, akinek az a feladata, hogy eltakarítsa az utcáról az ilyesmit), meg még számtalan ilyen kis apróság, ami a városi az életet kényelmesebbé - hogynemondjam szerethetővé - teszi. És persze nem csak az embereknek, hanem pl. a madaraknak meg egy rakás állatnak is. Persze itt kicsit többet esik az eső (Karlsruhe éghajlata óceáni) és jóval több pénz jut ilyesmire mint otthon, de egy nagy különbség mégiscsak van: itt az emberek vigyáznak a környezetükre. Régebben azt gondoltam, hogy azért, mert különben megüntetik őket, és ez nyilván számít (mert itt tényleg megbüntetik őket) de mostmár azt hiszem, hogy egyszerűen csak beléjük van ivódva, hogy vannak dolgok amiket nem tesznek meg. És nem azért, mert tilos, hanem mert eszükbe se jut. Úgy is mondhatjuk, hogy ez a kultúra. Ezt a hozzáállást azért nem lenne rossz eltanulni tőlük. Úgyhogy ma, miközben futottam vissza, a töküres városban többször láttam embereket, ahogy a töküres utcán állnak a piros lámpa előtt, és várják a zöldet. (mivel én meg otthon szocializálódtam, mivel sehol senki, minden kereszteződésen keresztben át.)

na majd holnaptól.

karlsruhe kicsit magába zuhant. nem tudni miért.
dehogynem.
na jó, valóban. azért, mert nem tudja hogy mit gondolnak róla az emberek, és ez zavarja. az is zavarja, hogy tudja, hogy valójában nem fontos, hogy mit gondolnak az emberek karlsrheról, de őt ez mégiscsak zavarja. ez nem csak most van, hanem mindig. karlsruhe ezzel él együtt. továbbá, amikor ez jut eszébe, mindig eszébe jut Kispic is, és olyankor karlsruhe agyának teljesítménye kábé annyi mint egy abakusznak. (ami nem azt jelenti, hogy megtöbbszöröződik, csak hogy a hülye vicceket elkerüljük)

berakok egy filmet és megnézem. más gondjain fogok rágódni és leszarom a sajátjaimat.

Úgy tűnik, csak bénáztak a szirénákkal. Voltunk dél körül vásárolni (igen, sajnos ahogy kinéz, mostantól ezek alkalmak fogják szinesíteni az életet) és a sok buta német mintha semmi se történt volna, csak tömegelt a helyi Váci utcában. Most így a sötétben sem világítok, ami szintén reménykeltő.

Tegnap este számolgattunk egy kicsit, hogy mi is van a lével, és elég kétségbeejtő következtetésre jutottunk: a lakbért ugye hó végén vonják le. Az ödíjat meg hó elején utalják. Namost. Jövő héten leszednek tőlünk 500 ojrót (lakbér + kaució), aztán egy hónapra rá még egyhavi lakbért, az kétszáz ojró. Tehát: egy hónap múlva kb. 300 ojró minusz amit addig költünk lesz a balansz, és

o-ó!

abból kell egy hónapig kihúzni.
Elkezdem írni "Hogyan fogyjunk harminc nap alatt harminc kilót" című könyvemet.

Van valami dzsembori a városban; ma délelőtt kétszer megszólaltak a légvédelmi(?) szirénák, az első után helikoptert is lehetett hallani. Jó volna tudni, hogy mi az, mert ez a város tele van mindenféle fontos dolgokkal: itt van a német alkotmánybíróság székhelye, van kutatóreaktor (ahogy a németeket ismerjük, mindjárt kettő is), itt székel a Fraunhofer Institut (nekik köszönhetjük az mp3-at) nameg én is itt vagyok.

Kiküldött tudósítónk folyamatosan figyel, fülel, minősít, összefoglal, beszámol. Közben meg félkézzel diplomát ír.