karlsruhe

Szilveszteri fogadalmak:

- korábban fogok kelni
- fogok tanulni
- többet járok edzésre
- kevesebbet fogok őőő.... na jó, ezt hagyjuk
- megnyerem az OTDK-t
- megnyerem a hídversenyt (akkor is, bazmeg)
- felvesznek doktorandusznak: befejezem a diplomát, megvédem, leteszem a záróvizsgát. (különben beszipkáz a sereg és a hídversenyen sem tudok elindulni)

Mindenkinek boldog új évet. Písz.

Egy rossz döntés: Sobri.
A sztori a 19. század elején játszódik, és nem is rossz, de az, ahogy elő van adva rettenetes. Grófkisasszony karaktere BK-szinten megformázva, (bár lehet, hogy ez sértő a BK-ra), a betyárok mindíg persilfehér, vasalt ruhája, a hiányzó piszok (na jó, egyszer esik az eső), a bujdosók szépen igazított borostája, a régieskedő beszéd, meg olyan hülyeségek, mint a folyó (a film szerint "ámerikai", valójában a Duna) árterében - a parttól mintegy öt méterre - levő sír (micsináltok bazmeg áradáskor, kiássátok és arrébbviszitek a hullát, mert a víz seperc alatt elmossa), egy jó kis parkettás padló (ilyen volt a sulimban általánosban); mindez kissé kiábrándító. A kamerakezeléshez nem értek, ezért valaki megmagyarázhatná, hogy mire jó, ha néha begyorsítják, lelassítják a mozgást (bár az egyik verekedős jelenetben egészen mátrixos volt a fíling).
És persze van egy csomó ismerős arc. Nem értem, hogy a Hídember hogyan lett betyár, és azt sem, hogy hogyan vették rá Dávid Ibolyát a szereplésre. Zenthe Ferenc (aka. Tenkes kapitánya) is feltűnik, de csak pár mondatra egy császárhű polgár képében, mekkora poén lett volna, ha ő játssza a betyárokat üldöző osztrák főúrt.

Azért hogy ne legyek rosszmájú:
- Gyönyörű lányokat raktak a filmbe (mínusz grófkisasszony)
- Eperjes Károly jó (n.j.)
de csak ezek miatt nem érdemes megnézni.

A kvékhárom valamiért nem müxik, kéne egy kis segítség. Elérhetőség baloldalt.

Fáradt vagyok. Tegnap voltunk Egerszalókon (n.j.), ma este Enikőnél (n.j.) n.j. zenével, utána pedig Kőszegi Ferenc bulijában (n.r.). Itt tíz perc alatt (ennyit voltunk ott, vagyis a bulit praktice bebuktuk) tíz ismerőssel találkoztam, de ez a találkozási ráta gyakorlatilag azzal egyenértékű, mint a városban bármelyik hétköznap, annyira sokan voltunk (de legalább voltak szép lányok). Hazafele obligát közszeméremsértés a Muhar utcában. Alkohol: 1500000 egység két nap alatt, már érzem hogy butulok. Kalóriákat számolni nem is merek, mert nincs is annyi nulla a gépben ami azt elbírná.

Elkezdtem dolgozni a diplomán.

Karácsony utolsó napja is abszolválva (ami egészen pontosan azt jelenti, hogy a hátralévő kb. 4 órát feszültséglevezetendő aktív kvékezéssel fogom tölteni, vagyis termelő munka mára már nuku). A ma, a rokonlátogatás borzalmáról részleteiben nem nyilatkozom. Legyen elég annyi, hogy egész délelőtt, és odafele úton is Jake Smilest olvastam, aminek eredménye, hogy mire odaértünk, kevés választott el attól, hogy valami olyasmit produkáljak, amit utoljára az Összeomlásban láthattunk. Szerencsére azonban bírtam magammal, a vége felé pedig már egész jó kedvem lett (hogy a faszba ne, há közel volt a szabadulás!) ráadásul kilátásba lett helyezve (és azóta le is lett szervezve) egy éjszaka bulival és a legaranyosabb lányismerőseimmel Egerszalókon. Hurrá!

Fél egy, tehát karácsony harmadnapja van (Köszönt, és minden jót kíván két csíz a csupasz körtefán). Mindíg ez a leghevibb, úgyhogy nem nagyon örülk. Fehér kari (igazi fehér), ajándékhalmok (könyvhalmok, jessz! a kémek nagyon jól működtek :-), és azt hiszem, hogy nekem is sikerült olyamiket kitalálnom és adnom, hogy most mosoly ül minden arcon. Itt és most csak annyiban más a szitu mint normális napokon, hogy most nem munka/hídtervezés/diploma miatt maradok fent eddig, hanem mert olyan jó, hogy végre van grafikus kártya a számítógépemben (ami egyébként szintén új és nem akármilyen) és végre fut a kvék három, amiben persze überbéna vagyok (még) de közepes szinten már nyomom a botokat lefele, jól. Ma kilátogattam egy szolid egyórás futásra a hármashatárhegyre (istenkísértés - már ha létezik ilyen - mert tavaly ugyanilyen havas-csúszós terepen törtem el a lábam) de most nagyon megérte, ugyanis most nem tört el a lábam, és ilyen szép havas téli nap még nem volt idén (tavaly meg lehet, hogy volt, de akkor törött lábbal itthon feküdtem szóval azzal nem értem sokat) amit persze a budai(?) "polgárság" is felfedezett magának, ezért aztán akkora volt a forgalom az erdőben, mint a nagykörúton, ami persze rossz, hogy mernek akkor sétálni az erdőben, amikor karlsruhe (azaz én) ott fut. Öröm az ürömben, hogy futókkal is találkoztam, ami azt bizonyítja, hogy nem csak én vagyok olyan hülye, hogy mínusz nyolcban megyek futni. Ja, és az összehúzódó napok már tágulnak (A legszebb Bori szíves tájékoztatása alapján). Köszönöm Bori!

Így utólag is, mindenkinek boldog karácsonyt.

Szilvszteri program első felvonás: megyek ügetőre (aka. "lovi").

Hűdehosszúlett.

Történt pedig, hogy karlsruhe (azaz én) úgy döntött, kevés a hely a nulláknak a számlán (igazándiból nem volt kedvem sorban állni az ERSTE-nél, ezért mentem az OTPhez, az mindig kong az ürességtől). Mire megkötöttem a szerződést, már tudtam miért: valószínűleg legszívesebben lehánynának mindenkit, aki belép, úgyhogy amikor átvettem a bankkártyát – a szerződéskötés után laza négy héttel – gyorsan kötöttem telebankos szerződést is. A bankkártya megszerzéséhez egyébként csupán négyszer kellett bemennem a bankba, szóval sokat azért nem nyertem.

Ezenkívül karlsruhe (azaz én) újra szingli. Így megy ez.

Amekkora a tolongás a megoldást illetően, hogy akár a Marson is lehetnék. Nem baj, elcseverészek itt magamban, csak nehogy úgy járjak mint Mr. A kolega. Dehát vizsgaidőszak van (két vizsga de majd belepusztülök), meg hajtépés, dugók a városban, karácsony-para, satöbbi.
Holnap adjuk elő széles nyilvánosság előtt a ma már talán kezdő óvodás szinten lepróbált sztorit a négyszögletű kerekerdő versíró versenyéről. Ami az elején rettenetesen mókásnak tetszett, az mára hatalmas gombóccá nőtt a torkomban, látom magam megszégyenülten egy csomó ember, köztük Anci, Károly és az evezés megrontója előtt, és még az sem vígasztal, hogy nem egyedül fogok beégni.

Most van ok a vígadalomra így lindab-parti után: némi nyomás az agyban, a maival együtt immár két (2) tanszéki szervusz, plusz egy a mehatanszékről, pedig még el se kezdtem a diplomát.
Viszont Szilvi begazolt, (hisztidin-szint megugrik egy rossz(?) szóra, mit jelentehet ez? lehetséges okokat ide kérnék: karlsruhe@freemail.hu) Ez az esemény igen-igen erősen rontja az est fényét és valószínűleg a jó tízperces telefonos csevej sem javított a helyzeten :-(
TE mit tennél? megyünk az "udvarlós" irányba, vagy a "geci vagyok a nővel, de úgyis azt szeretik" irányba? Na nem mintha a dolog ilyen egyszerű lenne.

Válaszokat a fenti címre kérnék, köszönöm. Én

Én kis naiv. Azt hittem, hogy a kísérletek befejezésével munka letudva. Hehe. Három órája folyik kifele a szemem a jegyzőkönyvek elektronikussá tételétől, és még nincsenek készen, mert Attila kollega írása olvashatatlan.
Közben HBO. Érzéki csalódás - jó ötlet, jópofa kivitelezés; már moziban is tetszett; Főnökök főnöke - naiv, felületes: szar. Ráadásul: idézet a Főnökök főnökéből: [a Brooklyn hídról] "jó, jó, de mégiscsak egy híd. Egy rakás kő meg összehegesztett vasdarab". Pár perccel később kinyiffantották a fazont. Biztos a hidas beszólásért.

Pénteken befejeztük a kísérleteket.
Eredményként fel tudunk mutatni párszor tíz megabájtnyi számot, kb. 6-700 fotót, összesen hatvanegy darab tönkretett 3600, 2000 és 800mm-es hosszúságú C- és Z-szelvényű rudat, mintegy 1500 darab alig használt SFS önmetsző csavart (darabja újonnan 50 forint, most akciósan 20-ért elvihetőek) és hatvan darab anyagmodellhez széttépett próbapálcát. További eredmény a nagy MAKI díj (fizikailag 1 kiló banán, eszmei értéke azonban felbecsülhetetlen), a flexhasználat tökéletes elsajátítása, az önmetsző csavarok ki-be hajtásakor megfigyelhető virtuóz fúrókezelés, a daruvezetői jártasság, némi elektronikai alapismeret, naéspersze a még novemberben elnyert TDK első hely.

Nem is tudom, mit fogok csinálni most. Se vizsgák, se órák, se labor, Szilvi is állandóan dolgozik. Talán nekilátok a következő hídnak.

Van itt egy hír, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Persze tudtam a dologról (karlsruhenak van két beépített embere a rádiónál), de azt reméltem, hogy még decemberben bekerülnek az ájerbe. Ki lehet hát végre dobni a tíméternyi koaxkábelt, ami az elmúlt négy év éteres időszakaiban a plafonra spirálisan felszerelve egyidejűleg volt antenna és a plafon dísze. (működött. nem vagyok se híradástechnikai szakember, se képzőművész!)

Pong

Písz.

-15°C reggel, -10°C délben. Az időjárás MONNYON LE!

Mai rádióhír: Német rendőrök gyorshajtás miatt bevonták Ralf Schumacher jogosítványát; 130-cal száguldott ott, ahol 80 volt a megengedett.

A kézenfekvő kommentárokon túl (ti. minden magyar rendőr korrupt, te már fizettél-e nekik, bevonnák-e Baumgartner jogsiját, satöbbi.) felvetődött bennem egy kérdés is: miért van, hogy közúti ellenőrzésénél, de néha még egy rendőr megpillantásakor majd összeszarom magam (szív a torokban, adrenalin fel), annak ellenre, hogy soha semmi miatt nem kerültem összeütközésbe a törvénnyel? vajon egyedül vagyok ezzel?

Legutóbb lemaradt a cím. A felelősöket kirúgtuk, úgyhogy a jövőben random módon lesz cím.

A 6 másik gonosznak: ez azt jelenti, hogy 0,5 ugyebár.

Megtört az átok: tegnapelőtt 12 azaz tizenkettő darab próbatestet végeztünk ki a laborban (bár a C16-ost azért sikerült elcseszni), ez eddig rekord. Tegnap pedig már át is szereltünk 800mm-re. Ezt, meg az ösztöndíjakat megünneplendő estére franciafilm-est (Marhakonzerv akció) és VP záróbuli volt a menü (sörrel bőségesen meglocsolva), de a buli sajnos jogi problémák miatt elmaradt :-(

karlsruhe egyre több időt fordít teste kultúrájának fejlesztésére, ennek megfelelően mára mindenhol izomláza van és járni is csak nehezen tud, kéretik a villamoson kivárni amíg lekászálódok a három lépcsőfokon! Az egész olyan, mint a januári gipszes vonaglás, csak amíg gipsz volt a lábamon, nem fordult elő, hogy leszállás közben hátbavágtak egy "Mennyé má b*****g" kíséretében, de most igen, és egyből sajnáltam, hogy nincs rajtam a gipsz, mert akkor egy rúgással földre küldhettem volna az illetőt.

Stílusunk csiszolódik, a jövőben címet adunk a bejegyzéseknek.

A mai nap is jól kezdődött: még bőven sötét volt amikor keltem (bocs, nekem ez nem normális, még így a napforduló közeledtével sem).

Aztán: valami sorsszerű izé már másodszor szólt közbe, így nem tudunk túllépni a C16-os kísérleten. Ráadásul mindkétszer tanúja volt a felsülésnek a Nagy Tesó is, bár azt azért szerencsére nem látta, amikor a sors keze Attila lábának alakjában rúgta szét a mai kísérletet.

És: ha ez nem lett volna elég, kávéhiány irányítású mozgáskoordinációm is remekelt, és bár nekem nem sikerült károkat okozni, de azért beszereztem néhány zúzódást.

Viszont: a kari BME ödíj az enyém, immár másodszor! :-) Kénytelen leszek új számlát nyitni, mert a régin nem fér el a sok nulla.

Összeségében azért örülünk.